RSS

május 2014 havi bejegyzések

Gyereknap

Nálunk kedd volt a gyereknap, meg egy kicsit szerda és tulajdonképpen már a hétfő is. Vasárnap csak négyesben voltunk, de szerencsére a héten már megint szünet van a suliban, így Andris szabadnapján tudtunk gyereknapozni. Itt nem nagyon vannak cukrászdák, rendes gombócos fagyit egyelőre egy helyen tudok, de elég drága, egy gombóc egy font és ami még nagyobb baj, hogy elég kicsi a választék és azok is furcsán néznek ki. Amivel többször is találkozunk az fagyisautó, ami négerfagyihoz hasonló nyomós fagyit árul. Többféle dizájn közül lehet választani, ami a kocsi plakátján kint van. Adott íz vagy íz kombinációk, és azokhoz a megfelelő öntet, vagy cukor. Szóval nem egy magamnak összeválogatom, hanem rábökök a képre, hogy ezt kérem. Az árakat nem tudom, mert ezek viszont annyira műnek, vizesnek néznek ki, hogy egyszerűen nem kívánja meg az ember. Ja, és itt 13 fokban simán fagyiznak. A gyerekeknek szerencsére nagyon tetszett az az ötlet, hogy vegyünk dobozos jégkrémet, meg tölcsért és én mindenkinek olyan fagyit csinálok, amilyet szeretne. A gyereknap volt az első ilyen alkalom. Hétfőn szereztem be a fagyikat. Egyértelműen volt egy kis elő-gyereknap azonnal.

Aztán kedden elmentünk egy múzeumba (ismét, meglepő módon), de nem akármilyenbe, hanem a Gyermekkor/Gyermekévek Múzeumba. A terv az volt, hogy megmutatjuk a farmot és a szuper csúszdás parkot, viszont 14 fok volt és eső, úgyhogy gyors újratervezéssel megszületett ez az ötlet. A múzeum egy csarnok valójában, ahol 3 szint van. Nem pusztán múzeum, hanem különféle rendezvényeknek, programoknak is otthont ad. Körbejárható üveg vitrinekben volt rengeteg játék kiállítva, játék fajta szerint csoportosítva. Voltak egészen régi darabok is, meg volt olyan, ami már a mi gyerekkorunkat idézte. Ezen kívül egy-egy sarokban, kuckóban különféle játékokat lehetett kipróbálni, régi gyerekruhákba felöltözni. Volt kreatív sarok, ahol maguknak készíthettek játékot a gyerekek. Volt olyan táblajáték, ami maga egy asztallap volt, az asztalhoz lehetett ülni és társasozni, dámázni. Sajnos a társasokhoz kocka nem volt, csak a bábuk. Nem tudom, hogy ez csak nekem, annyira nem homokozó imádó anyukának furcsa, hogy a zárt térben, az emeleten, a szőnyegen egyszer csak egy nagyobbacska homokozóba botlottam. Ezt úgy nem értettem oda, nem éreztem szükségét, szerencsére a mieink nem is ragaszkodtak hozzá. Helyette előadhatták a saját Punch and Judy előadásukat (helyi Vitéz László, amit volt szerencsénk látni a hajó karneválon). A csarnok földszinti részén található a büfé, és a bolt. A büféről nincsenek információim, de a boltban körülnéztem. Meglepetésemre megfizethető áron, semmiképp sem háromszoros áron árultak játékokat, nosztalgiától a modernig. A legnagyobb meglepetés viszont az alagsor volt, ahol a mosdókon kívül egy kulturált menza jellegű étkező rész fogadott. A nagy büfét és az egésznek a csarnokszerűségét látva kicsit bajban is voltam, hogy majd hol lesz lehetőség megenni a csomagolt elemózsiánkat. Erre igazán nem is számítottam. Padokhoz, helyes kis és nagy műanyag székekkel le lehetett ülni és normális, kulturált módon lehetett enni. A büfé is tele volt, de a “menza” is.

DSC04669

Porcelán baba készítésének fázisai és a kész baba. Nem látszik, de a sok fej az arc festésének fázisait mutatja be.

DSC04670

Peter Rabbit gyerek készlet

DSC04671

Alice Csodaországban figurás sakk készlet

DSC04674

Valóban ici-picik voltak az utolsók.

DSC04679

És mi is jelen vagyunk!!!

DSC04682

Kicsit kevesebb volt talán a fiús játék, de azért akadt bőven.

DSC04683

Baba, a saját ruhás kofferjával 1903-ból

DSC04684

1900-as évek eleje, angyalkák

DSC04685

Baba 1865-ből

DSC04686

Fiúknak

DSC04688

Apró babák 1830-ból, Németországból

DSC04691 DSC04693 DSC04694 DSC04695

DSC04722

Erre a fotóra besétált egy meglepetés vendég.

 

Volt egy kuckó, ahol jelmezekbe lehetett bújni. Sajnos több szakadt volt, de azért volt egy-két darab, amit kipróbáltak.

DSC04696 DSC04698 DSC04702 DSC04703 DSC04716DSC04718DSC04704 DSC04705 DSC04706 DSC04710 DSC04711 DSC04712

DSC04725

Róbert Gida, Micimackó, Malacka és Füles. Az eredeti rajzok alapján.

Ezt a sarkot nehezen tudom leírni. Mindenhol fények, minták. A fények színét színes, érintéssel működő felületeken a gyerekek tudják változtatni. Olyan kis varázssarok volt.DSC04714

DSC04736

A negyedik gyermek is játszott!

DSC04744

Lemez játék volt mindenhol. Igaz az amerikai kissé menőbb, és minőségibb kivitel, de hát kinek mi jutott.

DSC04746

Egy 1880-as nyúlszőr medve az utcai táncoló macik által ihletve.

DSC04748

Ezek sem szovjet lemezautók. Amin csodálkoztam is kicsit, hogy volt játék keletről is több, Németországból is akadt, de nem volt orosz, szovjet.

DSC04731 DSC04733 DSC04728DSC04735 DSC04738 DSC04739 DSC04740 DSC04741 DSC04742 DSC04743 DSC04745

Itt is egy kinek mi jut történet. Mi Andrissal a szomszéd fiú pedálos Moszkvicsát irigyeltük. (Mi is szomszédok voltunk gyerekkorunkban, így közös volt a szomszéd és nézhettük sóvárogva a közös helyiségben parkoló autót.) Szóval volt akinek a Moszkvics is álom volt, az itteni gyerekeknek meg Aston Martin és Royce Royce jutott. DSC04750DSC04751  DSC04755

 

A ruhabeöltözős részen Lilla éppen nem olyan hangulatban volt. Fannit az ott segédkező nénik elkapták és beöltöztették, mi Bencével negyed órát vártunk a kalapra, mert anélkül, vagy másik fejfedővel nem lehetett fotót csinálni. A vége az lett, hogy Fanni már alig várta, hogy szabaduljon a meleg ruhától, és másikat nem is vett fel, de Bence lelkesedése töretlen maradt.

DSC04758 DSC04759 DSC04760 DSC04762 DSC04763 DSC04764 DSC04765 DSC04766 DSC04767

Az én (egyik, tulajdonképpen elég sok volt) személyes kedvenceim, a minik jönnek. A feliratok, vagy egy Lilla kéz talán segítséget ad, hogy mennyire pici, helyes játékok ezek.DSC04768 DSC04769 DSC04771 DSC04772 DSC04773 DSC04774 DSC04775 DSC04776

Aztán még ezt megkoronázta az itthoni meglepetés, egy csomó kerti játék, ami köszönhetően az időnek akkor nem is lett kipróbálva, de az öröm így is nagy volt.

DSC04779 DSC04780

Ma nagy örömömre a postás hozott egy komoly füzetet a kerületünk nyári fesztiváljainak programjáról. Azt böngészve találtam pár jó programot. Az igazság az, hogy eddig hiába kerestem még nem találtam meg azt a felületet, ahol gyorsan ráakadnék jó közelben lévő lehetőségekre. Ez az újság is így nagyon jól jött, színesíti majd a repertoárt, bár még a gyerekek nem panaszkodtak, hogy unalmas lenne a park-múzeum vonal. Majd beszámolok!!!

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be május 30, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Regent’s Park

A hosszú kihagyás alatt ismét voltunk parkozni. Az az igazság, hogy nehéz velük betelni, nagyon szépek, mindenhol egy tóval, játszótérrel és mindegyik más. Szabad, kötetlen program, olyan, mint egy otthoni kirándulás. Nagyon közelinek tűnik a természet, rengeteg a madár, mókus, már volt szerencsénk rókalyukat is látni. Nyugalom, csend, madárcsicsergés. A múltkor nagyon megtetszett a Regent’s Park, ahová csak beugrottunk. Felfedezni teljesen most sem sikerült, mert ha vettek egy pillantást a térképre, kiderült, hogy igencsak hatalmas. A felső csücsökben található háromszög az Állatkert. Ehhez tudjátok viszonytani a méretet. Mi pont a narancssárgával bekerített részen sétáltunk sokat, illetve a tavat részben megkerültük. Azt hiszem elég annyi, ha azt mondom, hogy hazafelé mindhárman aludtak. A gyerekek azt mondták, és ez teljesen egyezik az én véleményemmel, hogy ez a legszebb, legváltozatosabb park, a legtöbb érdekességgel méreténél fogva is itt van a legtöbb hely az állatoknak, a virágoknak. Nagyon szép valóban. Viszont két kicsi, nem is túl érdekes játszópark van csak benne, ami mindenképp mínusz pont a gyerekeknél. Tele volt a park, de megint csak azt mondhatom, hogy nem lehetett érezni a zsúfoltságot. Rengetegen piknikeztek a fűben, baráti, családi társaságok. Minden második csapatnál bor vagy pezsgő, rendesen üvegpoharakkal. A kedvencem az a csapat volt, akik olyan 12-en voltak, olyan 50 körüli nők. mindenki hozott egy üveg bort és valami harapnivalót, egy kis pokrócot. A pokrócokat egy naggyá összetették, középre a boros, mindenfelé a harapnivalók. Ilyenkor nagyon megüti az embert, hogy más itt a világ. Ha már itt tartunk, akkor gyorsan leírom, hogy annak ellenére, hogy egy jó program, a gyerekek órákig el tudnak lenni, van mosdó, minden …, csak nagyon kulturált családokkal, társaságokkal lehet találkozni. Nincs szemetelés sem, mint úgy általában a városban. Sőt, szinte már furcsa, ahogy szinte kiöltözve tudnak a játszótéren a homokban játszani a szülők és a gyerekek. nincs foltos, szakadt, kinyúlt játszós, hanem farmer-ing-bőrcipő (simán munkába járós külső és minőség), majd cipő le és irány a homokozó. Ez mondjuk egy egészen átlagos apuka. De láttam olyan igazi angol nagymamát, szőke berakott haj, kék vasalt szövetnadrág, kék-fehér csíkos testhez simuló 3/4-es környakú felső, 1-2 gyöngyékszer, szinte észrevehetetlen sarkú, éktalpú cipő, és így be a csupa sár mosdóba az unoka locsolókannájába vizet engedni, hogy a gyermek nyugodtan legyen csupa sár a nap végére. Egyre gyakrabban vagyunk mi is ilyen nyugodtan, azért néha még irigyeljük és azt érezzük, hogy van mit tanulni, néha meg megőrülünk a nyugalmuktól. Azért itt is volt már, hogy nagyot nevettünk lengyel apuka kiborulásán a gyerek viselkedésén. Messze volt az angol hidegvértől, olyan egy darabig tűrök-próbálkozom, nademostaztánlegyenvégeacirkusznak fajta jelenet volt. Jöjjenek a képek:

DSC04619 DSC04620 DSC04621 DSC04622 DSC04623 DSC04624 DSC04625 DSC04626DSC04629

Szinte hóborította pázsitnak tűnt a tópart a sok pici virágtól.

DSC04631

A nem tudjuk miért szóló zene és a nem tudjuk miért táncoló párok (profi vagy amatőr, tervezett vagy véletlen tánc) megihlették Bencét és Lillát.

DSC04632 DSC04633 DSC04634 DSC04635 DSC04636 DSC04637 DSC04638 DSC04639 DSC04640 DSC04641 DSC04642 DSC04643 DSC04644 DSC04645 DSC04646 DSC04647 DSC04648 DSC04649 DSC04650

Ideillesztem a múltkori kirándulásunk képeit. Erre a részre most már nem mentünk.

DSC04617 DSC04616 DSC04615 DSC04614 DSC04613 DSC04612 DSC04611 DSC04610 DSC04608 DSC04609

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 29, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Az első hat hónap (meg egy kicsi) kiegészítve képekkel – 1. rész

Technikai okok miatt az első hat hónap képei kimaradtak. Ezúton szeretném ezt pótolni. Ezek mind azok a képek, amiket egyedül készítettem

994350_595558303836731_817353972_n

Ébredés után a francia partoknál

996006_595558187170076_1032589582_n

Luton madártávlatból

1385105_595557840503444_1280644260_n

1380834_595557590503469_1529419255_n Luton a földről

1379358_595557420503486_483556623_n

Kálváriám felénél

734155_595556717170223_1031772368_n

1376598_595556380503590_214049100_n Brixton, az első lakhelyem utcája …

1393494_595556353836926_847132571_n

… ez meg az ajtaja

1368670_596906210368607_1320847012_n

Ez meg az új lakás a Londoni Magyaroknál. A bal oldalon a negyedik ház.

1370227_597442436981651_1599807570_n

Oxford Street közepe

1387879_597458853646676_487623302_n

1376705_597456773646884_253750913_n1381154_597457410313487_1839763455_n1376264_597458546980040_1369086254_n1373862_597457406980154_124180091_n Niketown -Európa legnagyobb Nike üzlete

1371617_597462066979688_472165513_n

Bank negyed

1373050_597461133646448_2137842629_n

London Bridge-ről a Tower Bridge (és közte a Temze)

1378936_597459243646637_1196321863_n

1376670_597459903646571_90451753_n St. Paul katedrális

1371235_597442430314985_2078793015_n

Jamie egyik étterme

1376976_598087746917120_702889183_n

1392433_598087750250453_1066322935_n Mosoda és a szárítók

1379187_598715796854315_377363420_n

Buckingham palota

1372997_598717653520796_432770474_n

Buckingham palota

1379192_598719220187306_1655291104_n

Buckingham palota

1379090_598716160187612_1679889875_n

Buckingham palota

961216_598718933520668_439954747_n

Buckingham palota

1376916_598717640187464_2143608160_n

Buckingham palota

1370358_598715790187649_343842927_n

Buckingham palota

1376741_598716703520891_1210378114_n

Buckingham palota

1379192_598715783520983_778596035_n

Buckingham palota

1371175_598716710187557_2061117086_n

Buckingham palota

1396459_598714013521160_1555530266_n

1394809_598719213520640_770040931_n1392623_598719506853944_1309328794_n Green Park

1415715_602258556500039_622310057_n

1373925_600759389983289_1238654277_n1384706_601886209870607_836419689_n Az első időszak legjobb ételei

 

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 8, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Kis Velence – Canalway Cavalcade

A hétfői programunk egy hajó karnevál volt. A helyszín kis Velence, ami egy érdekes háromszög alakú találkozási pont a londoni csatornarendszerben. A kereskedelem hosszúkás hajókon folyt és most ezeknek a hajóknak rendeztek egy három napos karnevált. Mi az utolsó nap voltunk. A google map-en nézve így néz ki.

Névtelen

 

Talán így jobban el lehet majd képzelni. A kanálisok mellett is lehet sétálni és a háromszöget is körbe lehet járni. A hajók a háromszög egyik oldalán parkoltak, de voltak a csatornák oldalában állomásozók is, amik úgy tűntek, hogy egész évben ott lehetnek. Volt jazz zene, Kemény Henrik Vitéz Lászlójára emlékeztető Punch&Judy előadás. Itt a huncut fabáb Mr. Punch, aki hazudik, üt-vág mindenkit, a feleségét Judy-t is, nem elég óvatos, figyelmes, amikor a gyerekre vigyáz, de lecsapja akár a rendőrt is.Volt a mesében krokodil és kutya is.  Aztán végül itt most ezt a Mr Punch-ot egy bohóc szerelte le. A gyerekkel végig néztük. Sajnos annyira rossz volt a hangosítási technika, hogy olyan volt, mintha a bácsi suttogva beszélne egy nagy szélviharban. Néha semmit nem is lehetett hallani. A gyerekek sajnos így keveset értettek belőle, de mondjuk most nem a tanulás volt a fő cél, a bábjáték, a humora szöveg nélkül is érthető volt. Volt kirakodó vásár, sokféle kajás stand, lufi, mini vidámpark. Gyakorlatilag minden olyan volt, mint egy otthoni hasonló rendezvényen.

DSC04616 DSC04615 DSC04614 DSC04613 DSC04612 DSC04611 DSC04609 DSC04608 DSC04603 DSC04602 DSC04601 DSC04600 DSC04599 DSC04598 DSC04597 DSC04596 DSC04594 DSC04593 DSC04592 DSC04582 DSC04581 DSC04580 DSC04579

Hazafelé ha már a Regent’s Park mellett vitt el a busz kiszálltunk egy kicsit. Tényleg csak éppen hogy néztük meg, mondhatni csak a hangulatát éreztük meg. A park hatalmas, pont a túloldalán van az állatkert. Természetesen itt is van egy tó, ami szintén jókora és mi semmit nem láttunk belőle. Annyira volt jó az egész, hogy láttuk ide is érdemes lesz egyszer visszatérni.

DSC04617 DSC04616 DSC04615 DSC04614 DSC04613 DSC04612 DSC04611 DSC04609 DSC04608

A suliban meg pont kaptunk egy papírt miszerint Bence hamarosan vissza is fog térni ide, mert az osztály megy az állatkertbe, megismerkedni a minibeast-ekkel. Fanniék is mennek, de ő kevésbé szerencsés, mert a Natural History Museumba mennek majd, az első múzeumba, amit megnéztünk. Azért ő is nagyon örült, neki éppen az lesz a jó, hogy nem lesz ismeretlen a dolog. Érdekesség, hogy Fanninál nincs költsége a kirándulásnak. Metróznak, ahol ingyen utaznak, belépő ugye nincs. Csak ennei-innivalót kell csomagolni, de ugye a mieink eleve így esznek. Bencééknél 15 fontba kerül fejenként a kirándulás, amit önkéntes hozzájárulásként kérnek csupán, tehát vagy fizet az ember, vagy nem. Annyit írnak hozzá, hogy ha túl kevés pénz folyik be, akkor elmaradhat a program. A hátterét nem tudom még. Gondolom az van mögötte, hogy nem vagy köteles befizetni, ha nem tudod. Viszont azt is sejtem, hogy akinek nem gond befizetni a pénzt az nem csinál belőle ügyet és cirkuszt, nem foglalkozik azzal senki, hogy én befizettem, vajon még hányan, és szerintem az sem jellemző, hogy ugyan nem lenne gond, de mégsem fizet valaki, mert ezen nyerészkedne, hogy majd a gyereke ingyen megy. Aki esetleg nem tudja kifizetni annak pedig az iskola kipótolhatja.

 
Hozzászólás

Szerző: be május 8, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Farm és szuper játszóterezés

A mostani hétvége nekünk is hosszú volt, csak nálunk a hétfő volt a plusz nap. Mondhatnám természetesen az eddigi gyakorlat alapján, ezt a hétvégét is apátlanul töltöttük, viszont az idő jó volt, azaz nem esett, bár éppen le se barnultunk, így a három napból kettőt mászkálásra szántunk. Szombaton mindent lerendeztünk itthon, házit írtunk, ami elég hosszú folyamat. Leginkább persze a nyelv miatt, de egyébként is itt szeretnek olyan házikat adni, amihez a szülő aktív részvétele is kell. Eleve a házi feladatos füzetben a leírás a szülőknek szól, és bizony vagy menjünk könyvtárba, vagy nézzük meg a youtubon a mesét és beszéljünk erről-arról. A gyerek olvassa fel a hazahozott könyvet a szülőnek. A dolog nagyon jó és amúgy érdekes is, csak nálunk sokszoros időt vesz el kétszer is, plusz egyedül vagyok és hát attól még éhesek és a ruha sem ugrik be-ki magától a mosógépbe. De szombaton ügyesen mindennel végeztünk, és vasárnap nekiindultunk a már többször emlegetett farmra.

A dolog nagyon helyes, van egy központi udvar, azt szegélyezik az állatoknak épült épületek, lakok. Aztán ennek az udvarnak az egyik oldalán van a “föld”, ahová az állatokat engedik ki, a másik oldalon van a kert, ahol olyan angolos veteményes van. Az állatoknál nagyon vicces, hogy ki van írva, hogy ne etess és ne simogass. Ez az egyik képen látszik is, azon, amikor Lilla a kecskét simogatja. Ugyanis mindenki simogat, de az igazán vicces, hogy ezen az aránylag kis tanyán 10 csap biztos, hogy van, hogy kezet mosson az ember az állatok simogatása után. A csapoknál és még több helyen ott a tábla, hogy ne felejtsük el.

A kert egy vegyes, nehezen átlátható valami, virágokkal, bokrokkal, fákkal. Érdekessége, hogy az itt termelt zöldségeket-gyümölcsöket hetente dobozos rendszerben meg lehet vásárolni. Talán már írtam róla, ha az ember nem akar a Tescóban zöldséget venni, akkor választhatja a piacot is, ami olyan, mint egy otthoni zöldséges, sok köze nincs a termelőhöz. Itt megtermelt zöldséget ilyen dobozok rendelésével lehet venni. Adott farmról mindig hoznak, ami van. Kis-közepes-nagy doboz, csak zöldség, csak gyümölcs, vagy vegyes, krumplival, vagy anélkül. Elnézést, ha már írtam, most nincs időm visszakeresni.

A farm után elsétáltunk egy viszonylag közeli parkba. Hatalmas, nekem legjobban a Városligethez hasonlít. Van több tó is benne, mi a legnagyobbnál érkeztünk be a parkba, a tóparton ebédeltünk, aztán jött egy játszótér és a park túlvégében még egy. Az utóbbinak óriási sikere volt. A Hajógyárin van ha jól emlékszem olyan hosszú csúszdás fal, mint amilyen ez is volt. Az én 3 gyerekem egy órán keresztül rohangált, csúszkált, sokszor egymástól távol. Hozzám először egy fél óra múlva jöttek inni és pulcsit levenni.

Minden nagyobb léptékű, mint otthon. A busz út másfél volt oda, kettő vissza, a park nagyobb, a játszótér nagyobb, úgyhogy ezzel szépen el is ment a nap. Az eddigi legfáradtabban jöttek haza, mind a hárman aludtak a buszon. Egyöntetűen azt mondtuk, hogy legközelebb apával jövünk, neki is megmutatjuk. (Akkor talán olyan képek is lesznek, amin ő is csúszik.)

Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép KépKép Kép Kép Kép Kép

Kép

Bence szeretett volna egy tulipánhoz guggolós képet. Először majdnem beleesett a tulipánokba ….

Kép

… aztán fenékre ült …

Kép

… de végül csak sikerült.

KépKép Kép Kép KépKép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép Kép

Kép

Itt még a szélkakas sem szélkakas

 

KépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKép

 
4 hozzászólás

Szerző: be május 6, 2014 hüvelyk Uncategorized