RSS

szeptember 2014 havi bejegyzések

Töltött káposzta

Írtam már azt hiszem a honvágy bejegyzésben arról, hogy milyen hazai alapanyagokat tudunk venni, zsemlemorzsa, köménymag, majoranna, savanyú káposzta. Ahogy mondtam elég jól elvagyunk az adott lehetőségekkel és nem azon siránkozunk, hogy nincs az asztalon kolbász, vagy éppen töltött káposzta, mert azért vannak dolgok, amiket olyan egyszerűen nem lehet beszerezni, vagy nincs a sarki boltban, vagy olyan magas áron van, hogy inkább választunk mást. Azóta mégis csak lett ám töltött káposzta! A lavinát egy darab füstölt szalonna indította el, amit anya hozott otthonról. Aztán a húgomék adták a tepertő tippjét. Mi rágcsálni valókat elég ritkán veszünk, nem is nagyon nézegettük és hát arra az ember ritkán gondol, hogy majd mini csipszes zacskóban tepertőre akad, pedig íme:

img_14521

A posta itt úgy van, hogy van egy hivatal, ahol csak a csomagok átadását intézik. Ritkán kell mennünk és bár nincs annyira messze mindentől kiesik. Most majd sűrűbben járunk arra, ugyanis a múltkor bebámultam az egyik üzletbe, egy török üzletlánc lehet, lapos fejű káposztákra esett a szemem és éppen ábrándoztam egyet a töltött kápoasztáról, mikor megláttam mellettük a csomagolt savanyított fejeket. Nagy pillanat volt.  A gyerekek biciklivel voltak úgyhogy csak délután mentünk vissza, de legalább már akkor Andrissal kiegészülve. Itt találtunk aztán olyan dolgokat, amiket eddig sehol nem láttunk. Vettünk gyorsan két fej káposztát,  tv paprikát, juhtúrút is találtunk. Vannak mindenféle szalonnák, kolozsvári, erdélyi, füstölt és paprikás (csécsi). Volt külön Gyulai részleg is, összesen hatféle magyar termék volt:

10576364_772660939459799_1875846003_n

Most elsőre megelégedtünk a káposzta, paprika juhtúró hármassal. Csináltunk Fannival töltött káposztát, töltött paprikát, lecsót. Sztrapacska is tervben van, de az majd a következő juhtúróból, ez most valahogy elfogyott. Már vettem lengyel tejfölt, de az sajnos nagy csalódás volt. Inkább volt egy félhabos tejszín, mint tejföl. A töltött káposzta miatt viszont tettem egy újabb kísérletet és vettem angol verziót. Ez teljesen jó tejföl volt. Viszont ha már lengyel kaja, akkor azért azt el kell mondani, hogy a kovászos uborkájuk az nagyon finom volt.

Nem rég vettünk liba és kacsazsírt is. Aztán ebből következett a zsírban sült máj ötlete. Csirkemájat lehet minden gond nélkül kapni, csakhogy általában brit friss májat, aminek az ára a csirkecomb és mell körül van. Nálunk egyedül én szeretem annyira a májat, hogy bármikor bármilyen módon elkészítve bármennyiszer tudnám enni, Andris majdnem hasonlóan, Lilla, Bence eszik belőle, Fanni nem szereti. Mikor még ebédre mindenkinek mindenféle kajákat gyártottam, akkor nem kísérleteztem, hogy vagy megeszik vagy sem ennyi pénzért. Most viszont egyrészt akcióra bukkantam, másrészt meg zsírban sült májról van szó!!!

Egy kicsit megint színesedett az étlap.

 
Hozzászólás

Szerző: be szeptember 17, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Szálloda

Andris már két hete dolgozik a szállodában, gondoltam megosztom az eddigi tapasztalatainkat. Számunkra elég más világ, mint amit megszoktunk. Itt most főként nem a konkrét munkára, hanem a munkakörülményekre gondolok.

Az első napokban tréningre kellett járnia. Ez azt jelentette, hogy a szállodacsoporthoz tartozó szállodák új munkatársait csokorba gyűjtötték, most 7 embert és közösen kaptak egy kiképzést arról, hogy mit jelent tagja lenni a csapatnak. Nem volt nagy meglepetés,  az a fajta szélesen mosolygós, öntömjénező tréning volt ez, amit hallomásból ismertünk. Sejtettük, hogy erre lehet számítani, de Andrisnak így is nagyon sok volt. Elmondták mennyire jó itt dolgozni, hosszútávú munkahely, sokan hosszú évek óta dolgoznak a cégnek, ezt hivatott bizonyítani egy videó összeállítás. Sok körben, rávezetéses beszélgetéssel, példákkal … elmondták mi a cég szemlélete, hozzáállása a vendégekhez és ezáltal milyen hozzáállást, munkavégzést várnak el a dolgozóktól. Egy-két praktikus tudnivalót is elmondtak, volt tűzvédelmi oktatás, illetve kaptak a szállodán belül egy körbevezetést, szobákat is megnéztek, az irodákban is jártak megismerni a munkatársakat. Nagyjából ez zajlott az első két napban. Andrisra kevesebb dolog vonatkozik, mint akikkel együtt volt, mert ő közvetlen kapcsolatba nem kerül a vendégekkel, nem kell új helyzeteket, problémákat megoldania, a vendég lelkiállapotát, igényeit figyelnie. Nagyon sok ilyesmire vonatkozó dologról volt szó. Ami számunkra lényeges volt, hogy ujjlenyomatos beléptetőrendszere van a szállodának, már elkészült Andrisnak is, most már ő is ujjérintéssel megy be. A hivatalos ügyintézéshez kap egy internetes fiókot, azon keresztül tudja a havi bérelszámolást megnézni, szabadságot kivenni, illetve ha bármilyen személyes adatot szeretne módosítani azt is ezen keresztül tudja megtenni. A szerződését emailben korábban megküldték, ki kellett nyomtatni, aláírni és a tréningen kapott kinyomtatott példányt, egy kemény mintás papíros komoly szerződést, nem egy tegnap alapított cég öt soros sima fénymásolólapra nyomtatott valamijét. A szerződésbe belefoglalták, hogy ruhát és annak mosását biztosítják, és kap napi háromszori étkezést. Kevés költségtérítés mellett lehetősége van használni a különféle szabadidős lehetőségeket, akár nyitvatartási időn kívül is. Különféle egészségügyi szolgáltatásokat fedeznek, vagy kap támogatást, mint a szemüvegvásárláshoz. A szállodaláncon belül világszerte kedvezményesen foglalhat szállást, akár barátok számára is, nem csak saját részre. A fizetéshez hozzájön még a borravaló is. Ilyenről jó formán nem is hallottunk, hogy a szakács is kapjon, ne csak a felszolgálók. Az étterembe is be lehet ülni, azt hiszem az is kedvezményes árú, hát ez sem hétköznapi, van ahol kijelentik, hogy tilos, ne legyen vendég ott, ahol dolgozik. Nagyjából hirtelen ennyi jut eszembe. A tréning első napján az étteremben ettek, a második nap mentek a “menzára”, amivel meg kell hagyni nem igazán járt rosszul. A menzán több főétel, desszert közül választhat, van salátás bár, gyümölcsök, joghurtok, tea, kávé, korlátlan a fogyasztás és minden nyilván valóan nagyon finom. Van sötét pihi sarok  babzsákokkal.

Azért essen pár szót a munkáról is. Ahogy korábban írtam ez a közeg, az ilyen konyha elvárásai, lehetőségei nem mennek újdonságszámba Andrisnak, már dolgozott ilyen helyen. Azt kellett csak megjegyezni, hogy mit hol talál és persze a pontos étlapot. Nincs problémája, szerencsére. A beosztás eddig valóban új néz ki, hogy 2 teljes napot itthon van, és két-három rövid napja van. A rövid nap kb 9 óra munkát jelent, a hosszú napokon 11-ig van. A gyakorlatban még 11kor nem volt kint, minimum negyed órával később jön ki, és olyan fél egyre ér haza. A rövid napokon vagy reggel megy és 5 körül végez, vagy 3ra megy szintén 11ig, de volt már déli kezdése is. Nekünk már sokat számít a rövid nap is, már az is feltűnik, valóban rövidnek érezzük. Illetve a beosztásban is olyan jól volt eddig összerakva, hogy mondjuk két teljes nap itthonlét után csak délutánra kell menni.

Nagyon röviden, meg vagyunk elégedve.

 
4 hozzászólás

Szerző: be szeptember 17, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Bence névnap

Bence idén nagyon készült a névnapjára, rettenetesen izgatta, hogy mit fog kapni. Rám előtte valamelyik nap rám is szólt, hogy nekem nem kellene készülnöm a névnapjára? A tényleges napján sajnos Andris dolgozott, de két nap múlva, mikor szabadnapos lett, akkor köszöntöttük. Nagy lázban volt, ugyanis azt mondtuk neki, hogy csak úgy a kezünkbe nem fér az ajándéka, és be kell menni érte a városba és igazából nem tudjuk mi lesz az. Ez volt, ami teljesen kiakasztotta. Hogy lehet az, hogy mi nem tudjuk, biztos csak át akarjuk verni, és mondjuk meg, hogy mit fog kapni…. ez ment napokon keresztül. Pedig tényleg úgy állt a dolog, mi sem tudtuk. Ugyanis mikor készülődtünk ki Angliába, és eladtam otthon elég sok mindent, köztük egy stoplis cipőjét, akkor azt azért sajnálta. A cipő igaz teljesen új volt, de mégis csak turkálóból származott. Én akkor azt mondtam neki, hogy ezt most meg kell csinálni, de ígérem, hogyha szeretne egy másikat, akkor Angliában majd veszünk, van bolt, be lehet menni és lehet venni. És erre a gyerkőc azt kérdezte, hogy és ott majd lehet választani is? A kérdés arra vonatkozott, hogy nem az a szempont a turiban, hogy jó a méret, hanem egyáltalán lehet választani egy üzletben a sokféle azonos cucc közül. Most az volt a terv, hogy bemegyünk egy nagy sport üzletbe (olyan, mint egy Decathlon vagy Hervis), mondunk egy összeget és lehet választani! Tehát igazat mondtunk, hogy nem tudtuk végül mi lesz az ajándék. Csak a boltban mondtuk el a tervet, nagyon örült, vagy ötször mentünk körbe mire mindent sikerült megtalálni. Ezek lettek végül, a már meglévő supermanes pólója mellé egy sapka és egy cipő, két labda és egy manchesteres kapus kesztyű. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az árak sokkal közelebb vannak az otthoni turishoz, mint a boltihoz.

IMG_4209 IMG_4218

 
1 hozzászólás

Szerző: be szeptember 13, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Nyaralás 2.

Ott hagytam abba, hogy a szálláson Hannah és Steve fogadott minket. Házaspár, négy felnőtt gyerekkel, akik nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak minket. A ház érdekesen nézett ki. Az utcára egy nem túl nagy szoba néz, ma nappalinak nevezhető, korábban valószínű társalkodó szobának, vendégváró szobának használták. Jelen esetben itt volt a reggeli. Mellette volt az előszoba a bejárati ajtóval, és ennyi is az utcafront. A házban beljebb haladva már jön is egy lépcsőház, amely a házat így mélységében osztja ketté. A földszinten a lépcsőház mögött a konyha van és abból nyílik a ház mögött a kert, vagy inkább udvar, ott teregettek, autó is parkolt. Mivel az utcáról lépcsőkön lehetett felmenni ott keletkezett egy kis szinteltolódás. A reggeliztető szoba fél emelettel magasabb, mint a konyha rész, így mikor a lépcsőházban haladtunk a szobák is így jöttek sorban, a konyha fölötti részen voltak kisebb szobák, a másik oldalon a nagyobbak. Mindkét oldalon két-két emelet. Mi voltunk a legmagasabban, az utcafronton, két egymás melletti szobában, de a szobákat a lépcsőháztól még egy ajtó külön elválasztotta. Igazán olyan kis külön lakrész érzet volt. Sajnos a szobát végül elfelejtettük fotózni, de a lépcsőházban készítettünk képeket.

Ennyi emelet és szoba után kicsit vicces, hogy azt mondom a mi házunk az, amelyik a képen a legkisebb, tábla is van rajta. A szürke keretes szoba a reggeliztető, és a két nagy ablak a tetején a mi nagyobbik szobánk ablaka volt. Abban a szobában volt egy dupla és egy sima ágy, a gyerekeket itt altattuk el. Volt egy mini kanapé, leginkább egy bőr lóca a szobában, azt behúztuk este az ablak elé, és ott ülve néztük este a tengert, vigyázva a gyerekekre, a mi szobánkat igazán nem is használtuk csak átszaladtunk aludni, a nagyobb szoba volt a főhadiszállás.

IMG_1233

Ez a konyha fölötti oldal, az ajtón túl nem voltunk, de mindenképp ott is több szoba van. Így volt leválasztva a mi oldalunk is.

IMG_4284

IMG_4285

IMG_4286

El ne felejtsem a látványt, ami a szobából kinézve fogadott:

IMG_1193 IMG_1194

Közben találtam képeket még a helyről, a szoba nem mi szobánk, de nagyon hasonló stílusút kell elképzelni. Az étkezőről nem a legjobb képek, de talán mégis kivehető:

23902304

23924402

31297209

Egy gyors lepakolás és egy kávé után, amit Hannah ajánlott fel, tudván, ahogy ő fogalmazott, hogy három gyerekkel egy ilyen utazás egy katonai kiképzéssel ér fel, útnak indultunk. Úgy terveztük a programot, hogy először elmegyünk ahhoz a házhoz, ahol én laktam a családdal, megmutatom a gyerekek iskoláját, meg úgy általában, ahol nap mint nap sétáltattam a kisebbik fiút. Így nekiindultunk a parton, ahogy írtam szerencsére éppen dagály idején, nagyon szép volt

.IMG_1195

IMG_1198

IMG_1201IMG_4307IMG_4309IMG_4315IMG_4322IMG_4328IMG_4337

Megnéztük a házat, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy most éppen lakják vagy sem. Az utca:IMG_4350IMG_4351

Az az egy biztos, hogy fel lett újítva, egyúttal kibővítve:

IMG_4358

A sulit is megmutattam, ahol érdekesség, hogy felfedeztünk magyar kiírást. A mi gyerekeinknél is van hasonló tábla, hogy több nyelv szerepel rajta, de ott nincs magyar. Nem tudom, hogy véletlen volt, vagy van esetleg magyar diák, talán tanár azóta. Amikor én ott jártam még csak au pairkedni és tanulni jártak külföldiek.

IMG_4378

Aztán egy másik útvonalon vissza a városba, megnéztük a központot is és újra lementünk a partra. Jól jött ki minden, mert mire visszaértünk jött a z apály, be lehetett menni a tengerbe. Az időjárás jelentés alapján úgy gondoltuk, hogy fürdőruhára nem lesz szükség. Igazából csak olyan egy másfél óra volt így a két napban, amit bemerészkedve lehetett eltölteni. Elméletileg hideg is volt a víz, de ez a gyerekeket annyira nem izgatta, úgyhogy a gyűrjük fel a nadrágot és lehet tapicskolni dolog végül 2 új nadrágot eredményezett. Szerencsére szinte a parton van egy nagy ruhabolt, plusz kiárusítás volt. Fagyi helyett odamentünk és jobban is jártunk. Ha itt lehet valahol rendes gombócos fagyit enni, akkor az nagyon drága.

DSC05154 DSC05155 DSC05156 DSC05157 DSC05158 DSC05159 DSC05161 DSC05162 DSC05164 DSC05166 DSC05167 DSC05168 DSC05169 DSC05170 DSC05171 DSC05173 DSC05174

Ha előbbi képeket néztek, azokon látszik, hogy keletkezett egy kis sziget és környéke tele van sirállyal. Na, azokat mind Bence zavarta el!

DSC05177

Némi homoksöprés után indultunk gyorsan a boltba, még zárás előtt szert tettünk meleg ruhára, aztán vacsorára is és mentünk kipihenni a napot.

A másnap már kevésbé volt mozgalmas. Reggelit kilenckor kaptunk, így mikor a gyerekek hat körül keltek átmentünk hozzájuk, és igyekeztük kihúzni a reggeliig. Az étkezőben már várt minket a terített asztal, a gyerekeknek egyszemélyes pakkokban mindenféle reggelizőpehely. Kaptunk kávét, gyümölcslevet, majd egy angol reggelit mi felnőttek, a gyerekeknek inkább a croissant választottuk, így is nagyon bőséges volt. Az egész nagyon angol volt. Megvolt a szép porcelán teríték mindenhez, de két összeillő darab nem volt, még csésze és alátét párosnál sem. Félig ki voltak készítve a dolgok, félig nem. Mi a reggelinket pirítós nélkül kaptuk meg, és úgy döntöttük inkább belekezdünk, meg elnézve a dolgokat lehet, hogy minden kihűl, mire megkapjuk. Jól is tettük, az utolsó falatoknál futott be a pirítós. Szóval akinek van tapasztalata egy hasonló pici helyen, de mondjuk Németországban, az ne gondolja, hogy ugyanazt várna itt rá. Ez a magabiztos, nyugati, de kissé lusta, laza és a “mégsem annyira elegáns, mint amennyire mutatja magát” Anglia. Viszont így nagyon oldott, családias volt a hangulat és valóban nagyon kedvesek voltak.

Reggeli után elbúcsúztunk, és újra a part felé vettük az irányt. Aznap már hűvösebb volt, semmiképp sem akartunk bemenni a tengerbe, csak fent a parton sétálgattunk. Megmutattam a város egyik nevezetességét, a part főutcáján hosszan elnyúló bűnös szerencsejáték barlangrendszerét.

Ez csak egy, az első a soron. Ezek családi helyek, főként gyerekeknek szánták, pennykkel működnek, és a nyeremények is a gyerekeket célozzák. Lehet plüssöket kiemelni óriás karokkal, és nagyon sok a pénztologatós gép, annyi különbséggel, hogy a fő lényeg itt nem a pénz, hanem a pénzek tetejére rápakolt kis játék megszerzése, hogy az is leessen a pénzzel együtt.

A három nagyobb gyereknek (segítek: Fanni, Bence, Andris) tetszett a legjobban, lázban voltak és sikerült is ajándékot szerezniük. Hiába az évek és a rutin megtette a hatását, és apa, csakis persze a gyerekek kedvéért addig igyekezett, amíg csak összejött.

Aztán elmentünk ebédelni, ettünk egy helyi hekket, vagy lángost, ki mit szeret a Balaton partján. Mi egy fish and chipsre ültünk le.Majd lassacskán indultunk visszafelé.

IMG_4562

 
Hozzászólás

Szerző: be szeptember 13, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Nyaralás 1.

A múlt héten két napot Margate-ben töltöttünk. A város legfőbb érdekessége a mi esetünkben, hogy 12 éve itt laktam egy kis ideig, mint au pair. Ezt már korábban is írtam, még a régebbi, ennyi nem elterjedtebb mobilos, internetes világ idején és gyakorlatilag úgy utaztam onnan haza, hogy kevés esélyét láttam arra, hogy valaha visszamegyek. Már az nagy dolog volt, mikor a Google Earth-ön lehetett nézegetni, hogy Londonban merre jártam, aztán felkerült Margate-ről is az utcakép és akkor “elsétáltam” a ház előtt. Most meg mentünk, családostul. Nagyon jó érzés volt és az is, hogy mindenki jól érezte magát.

 

Margate a sziget dél-keleti csücske, szinte egybenőve Broadstairsszel és Ramsgate-tel. Londontól autóval olyan 130 km. Korábban évszázadokig az egyik legkedveltebb tengerparti nyaralóváros, kifejezetten a londoniak nyaralóhelyeként tartották számon. Amikor én laktam ott, akkor nyüzsgő, pezsgő jó hangulatú városnak találtam, annak ellenére, hogy lemaradtam a margate-i nyárról, nem láttam turista szezonban. Olyan üzletek sokasága volt ott, amiket csak turiból ismertem. Most gyorsan itt leírom a két nap szomorú részét, sajnos ez a hangulat gyökeresen változott meg aránylag ilyen rövid idő alatt. A város egy-két külön részre bontható. Vannak lakóövezetei, ahol különálló, vagy maximum ikerházak sokasága van. Van egy régi belvárosi rész és egy új belvárosi rész. A lakóövezeti részen nincs sok változás, szép házak, bármelyikbe szívesen költözne az ember. A régi belváros leginkább Szentendre kanyargós, szűk utcáihoz hasonlít, egyedi házak, cégtáblák, kitalált és szépen kivitelezett kis üzletek. Viszont ez egy aránylag kicsinek mondható rész. Az új belvárosi rész, ahol korábban Marks&Spencer üzlet ruha, drogéria ajándék és élelmiszer részleggel külön, Dorothy Perkins, Next, New Look üzletek, Adams Kids hatalmas ruhabolt csak gyerekeknek, fapadlóval, külön nagy lányos és fiús oldallal, olyan holmikkal, hogy csak néztem. Ezek sorra bezárva, kongott a belváros és nagyon, de nagyon sok kelet-európainak tűnő, de sok angol lecsúszott, lezüllött figura. Bementünk egy kis üzletbe a bevásárló utca végén üdítőért, kb 10 emberrel találkoztunk bent, mind valamilyen szeszt vett és érződött, hogy már nem az első köre és ez volt a fő utca. Engem megdöbbentett. Nyilván hétköznap voltunk és már nem a legnagyobb nyári melegben, kevés turista volt és a helyiek dolgoztak, de az egymás mellett álló kongó üzletek, és teljesen megváltozott kép azonban árulkodó volt. Ez csak rövid kitérő volt, és a mi hangulatunkat nem befolyásolta.

Hajnali ötkor keltünk a nagy útra, hatkor indultunk a buszhoz, először is be a belvárosba a buszpályaudvarra majd onnan tovább a távolsági busszal. Olyan 4 óra tiszta utazással 11-re érkeztünk meg. A vicces, hogy a négy órából 2,5 – 3 óra London és a vele teljesen egybenőtt közeli városokon át való utazás volt. A gyerekek lelkesek voltak és azt lehet mondani, hogy kényelmesen utaztunk. A jegyünket az interneten foglaltuk és telefonos jegyet kértünk, ez azt jelenti, hogy a jegy a mobilra érkezik emailben és azt kell a sofőrnek felmutatni. Volt ezzel kapcsolatban egy kis izgalmunk, de mivel ez volt a legegyszerűbb megoldás, hát gondoltuk megpróbáljuk. Én arra számítottam, hogy majd szinte mindenki hasonlóan lesz. Amikor megérkeztünk a Victoria pályaudvarra, akkor nagyon könnyen megtaláltuk a kaput, ahonnan indult a buszunk. Egy pillanatra furcsa volt a repteres kapu szó használata, de hamar kiderült, hogy miért így hívják. Egyszerű oka van, valóban hasonló a rendszer. Az emberek a saját kapujuk előtt várakozhatnak a buszokra, kb egy busznyi embernek van valóban hely a kapu előtt. A személyzet egyik tagja nyitja ki a kaput, aztán lehet a buszhoz fáradni. A sofőr leszáll, ellenőrzi a jegyeket, segít elhelyezni a nagyobb csomagokat, aztán megszámolja az utasokat és szépen elindul. A mi jegyünk elég egyedülállónak tűnt, mert mindenki szorongatta a nyomtatott jegyet, kicsit aggódtunk, de győzködtük egymást, hogy nem lesz gond és valóban, simán feljutottunk.

IMG_4230

IMG_4232

IMG_4233 IMG_4242

A busz bőrüléses, biztonsági övvel, mosdóval ellátott. A kézipoggyásztartóban akadt ülésmagasító, így Lillát rögtön arra tettem. Fanni visszafelé felfedezte, hogy van mobiltöltésre szolgáló konnektor is. Ahogy írtam sokat mentünk Londonból kifelé, aztán főként autópálya, de szerencsére Canterbury-n keresztül mentünk. Én voltam ott egy napot, nagyon szép város, a katedrálisról nem is beszélve. Szerencsére a buszból is volt egy-két pillanat, amikor tökéletesen egyben rá lehetett látni. Aztán végül megérkeztünk. Margate-nek nagyon hosszan közvetlen tengerpartja van, nem meglepő tehát, hogy a busz a tengerparton tett ki.IMG_4248

 

IMG_4251

IMG_4251

Bence aranyos volt, azt mondta ez egy nagyobb tenger, mint ahol ő volt az osztállyal. Hát éppen ezért tűnik nagynak, mert nemcsak a tenger felé beláthatatlan, de partszakasznak sem látni a végét. Éppen dagálykor érkeztünk, a kikötő fel volt töltve vízzel, a hullámok csapódtak miközben lassan a parton elballagtunk a szállás felé. A szállásunk egy vendégházban volt Hannah és Steve voltak a vendéglátóink …

     

 
1 hozzászólás

Szerző: be szeptember 3, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Újabb látogatók

Augusztusban újabb vendégeink érkeztek! Andi húgom és Gabi vőlegénye Ausztráliából hazalátogattak és mivel mi akkor (sem és még egy darabig biztosan) nem tudtunk hazamenni ezért megtettek értünk egy plusz kanyart és ráadásnak még elhozták anyát is. A látogatás sajnos rövid volt, de tekintve, hogy eleve két hétre érkeztek haza érthetően hosszabb nem is fért volna bele. Nálunk így két teljes napot töltöttek, egy keddi reggel érkeztek és csütörtök hajnalban indultak. Mivel kora reggel landoltak, a reptérről bevonatoztak és a városban találkoztunk. Végignéztük a londoni nevezetességeket, ha már úgyis a városban voltunk, anyának és Andinak első londoni útja volt, Gabi is régen járt csak itt. Estére értünk haza lakást bemutatni, vacsizni. Aztán másnap pedig bejártuk a környékünket, megmutattuk az ovit és a sulit, a kerület központját, kicsit parkoztunk, játszótereztünk. Élménydús, nekik biztosan jó fárasztó repülésekkel együtt, de nagyon jó két nap volt!!!! 

DSCF2374 

A látogatás eredménye lett ez a kis paraszttál. Anya “felcsempészett” a repülőre egy kis füstölt szalonnát és az ausztrál rokonoktól megtudtuk, hogy lehet itt is tepertőt kapni, méghozzá olyan tasakokban, mint a mini chipses zacskók. Köszönjük a szalonnát és a tippet is, szalonna még mindig van, vigyázva esszük, tepertőt azóta rendszeresítettem a spajzba. 

IMG_1185 

 
3 hozzászólás

Szerző: be szeptember 1, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Egy éves blogindító évforduló

Most kaptam üdvözlő üzenetet a blogindítás egy éves évfordulója kapcsán. Valójában ez a regisztráció, az oldal létrehozásának az ideje, konkrétan írni csak januártól kezdtem. Viszont jó visszajelzés, hogy hol is tartottunk egy éve. Már túl a komoly elhatározáson, már lépéseket tettünk. A suliban beszéltem Fanni tanító nénijével és az oviban is már szóltunk az óvó néniknek. Konkrétumokat nem tudtunk, de azt igen, hogy Andris megy hamarosan és hogy remélhetőleg mielőbb megyünk mi is és nem tudjuk, hogy ez a gyerekeket hogyan fogja érinteni, de tudjanak róla. Most pedig itt van szeptember elseje és nem kezdjük az évet, nem vettük fel az ünneplőket, nem kellett füzetborító után rohangálni, pipálni a listát. Ez a tanév már itt indul. Egy sima bevásárlás keretében a kenyér és tej mellé betettünk a kosárba Bencének új pólókat és Fanninak egy új szoknyát és letudtuk a készülést, nyugodtan várjuk a jövőhét hétfőt, amikor is indul a suli. Az idei év izgalma, hogy már egy teljes tanévet leszünk, komolyodnak az elvárások. Mások tapasztalatai szerint a gyerekek a tanév végére annyira jól tudják majd a nyelvet, hogy már az iskolában nem lesz különbség az évfolyamtársaik és köztük. Nekünk most ez lesz ennek az évnek a célja, hogy ezt valóban hozni tudják, tudjuk.

Azonban a szeptember elseje nálunk is izgalmasra sikerült, pedig annyira nem rég még mi sem gondoltuk. Andris kezdett ma új helyen. Megint csak visszatérve az egy éves blogindításhoz, jó visszagondolni, hogy hol tartunk egy év alatt.

A helyzetet nem akarom hosszasan boncolgatni. Az az étterem, ahol eddig dolgozott egy nagyon szerencsés kezdet volt. Nagyon sok emberi, személyes segítséget kapott Andris az itteni életünk elindításához, amiért mindig is hálásak leszünk. Jó volt, hogy nem a belvárosban volt, tudtak így segíteni a lakás bérlésben is, a lakás és a munkahely nagyon közel volt, nem járt haza késő éjszaka. Azonban maga a munka, a munkavégzés körülményei idővel rohamosan romlottak. Illetve a hely túl sok kifutást és jövőbeni további lehetőséget nem tartogatott. Egy gyors és jól sikerült próbanap után így ma kezdett a Le Meridien hotelben, a Piccadilly Circusön.

IMG_4200

Az oszlopok mögötti üvegbúra az étterem, aminek a konyháján dolgozni fog (több konyha is van). így néz ki  belülről:

 

 

A szállodai munka nem ismeretlen számára, a tanuló éveit és első munkaéveit is szállodákban töltötte. Igazából ezt a fajta munkát szereti a legjobban, csak otthon valamiből meg is kellett élni. Többen tudjátok, láttátok is, hogy kitanulta a zöldség- és gyümölcsfaragást is. Itt örült neki a séf és mondta, hogy akkor majd készít különféle dolgokat. Eddig erre sem volt lehetőség. 

Egyelőre az előbbre jutás inkább csak a munkakörülmények és a további lehetőségek szintjén érződik majd. Az eddigi biciklizést felváltja a borsos árú metrózás. Viszont mentesülök az ebédgyártás terhe alól és szakácsruhát továbbra sem kell mosnom. Az út olyan háromnegyed óra – egy óra között van. Azt tudjuk, hogy vannak rövid napok, meg hosszúk. (A rövidek a 8 órásak :)) Ez azt jelenti, hogy a rövid napokon jó eséllyel alvásidő előtt hazaér, amire még nem volt példa. A hosszú napok meg visszaállnak a régi rendre, éjfél körüli hazaérkezésre, de csak 2-3 este egy héten. Pontosabbat azonban még nem tudunk, ma és holnap sem fog még a konyhán dolgozni, előtte tréningen vesz részt. Minden új együtt kap tűzvédelmi oktatást, idegenvezetést a szállodában, azt sem tudjuk, most meddig lesz, de majd szép sorban minden kiderül. 

Az biztos, hogy megint egy kicsit másabb élet kezdődik, másképp kell berendezkedni, de mi ebben már elég rutinosak vagyunk, menni fog. Ami most kicsit furcsa, hogy eddig olyan közel volt, még akkor is, ha nem lehet telefonálgatni, kiszaladni, találkozni azért mégis 8 perc biciklire volt, egy busznyira. Most meg olyan egy órányi busz-metró-metró távolságra ebben a nagy városban, kicsit furcsa, de mint mondtam rutinos újratervezők vagyunk!  

 
2 hozzászólás

Szerző: be szeptember 1, 2014 hüvelyk Uncategorized