RSS

november 2014 havi bejegyzések

Bankban jártunk

Amikor Andris először elkezdett dolgozni, akkor jöhetett gyorsan a bankszámla nyitás. Azt már sokan tudjátok, hogy az nem is egy egyszerű dolog, olyan róka fogta csuka, mert kell a munkához, de munka nélkül nem lehet nyitni, az egész bonyolult. Mi is ennyit tudtunk, de szerencsére nem kellett semmi negatívumot átélni, mert a munkahely rettenetesen segítőkész volt, a tulajdonos maga kísérte el a bankba, hogy tuti ne legyen semmi fennakadás. Nyilván ment ahová vitték, azt azért tudva, hogy neves bankról van szó. Gyorsan ügyesen nyitottak egy legalapvetőbb bankszámlát, amivel eddig olyan sok dolgunk nem is volt. Megérkeztek rá a pénzek, volt bankkártya, internet bankolás, remekül ment, de.. Egy idő után kezdett egyre többször kellemetlenségeket okozni, hogy csak egy bankkártyánk van, illetve a mi bankunk nem ad lehetőséget ingyenes automaták használatára, jóformán csak a saját banki automatákat lehet használni, ami azért nincs minden sarkon. Nem nagy problémák, csak mégis. Meg az is megfogalmazódott, hogy ha nem lenne rossz nekem is szerepelnem a bankszámlán, akkor az is kipipálva. Az gyorsan kiderült, hogy a meglévő számlához én semmilyen formátumban nem tudok csatlakozni, így jött a bankváltás gondolata. Internet és némi segítség (köszönjük Gabi!!!) után végül a HSBC mellett döntöttünk, a cél társszámla volt a cél. A sulis másik magyar család azt mondta, hogy anno őket ez a bank elhajtotta egy másik fél óra múlva megnyitotta. Mi felpakoltunk minden szerintünk szóba jöhető iratot és gondoltuk majdcsak összejön.

A bankba belépve egy nem túl nagy nagyjából üres tér fogadott minket. Az egyik oldalon nagyon sok automata, aztán volt egy kis várósarok és takarásban láttunk pénztárakat. Nagyjából ennyi. Üde színfolt volt a biztonsági ember és a nyomkodós gép hiánya. Ezek helyett egy banki ügyintéző állt középen és lépett oda hozzánk, hogy mit szeretnénk. Megmondtuk. Láss csodát nem hajtott el, hanem egy félreeső részre vezetett minket, ahol egy “munkaállomás” volt. A munkaállomás egy íróasztal, székkel, számítógéppel, nyomtatóval, illetve az ügyfeleknek két székkel. Elég spártainak tűnt, de folyamatos mozgásban vannak az ügyintézők, mindig más használ egy-egy ilyen munkaállomást és ennyi pont elég is. A papírok rendben voltak, így kaptunk tőle időpontot, egy órás intervallumot a dolog megejtésére pár nap múlva. Szépen mindkettőnknek külön kinyomtatva, időpont, ügyintéző, minden.

A kért időben meg is jelentünk, újabb fogadóbizottság várt, leültetett a várósarokban, megérdeklődte, hogy fogyasztunk-e valamit. Kicsit elkerekedtem, mert ok, hogy biztonsági őr is, de hogy pincér is legyen! Az asztalon A/4-es kirakó gyerekeknek, borítékokban hazavihető példányok, meg mini feladatmegoldó munkafüzet, nyilván a számokkal, nyugati, római, arab, kínai. Nem sokkal rá meg is érkezett az ügyintézőnk és mondta, hogy akkor elvezet minket. Mentünk jó pár lépcsőt, kanyarogtunk, szűk folyosókon. Nem vészes és nem a holdra vitt, csak hát nem az otthoni leülök az egyik kutricában volt. Andrissal beszéltük is, hogy milyen más a felfogás. A mi szocializmusban cseperedő anyunknak ez inkább félelmet keltett, vagy egy távolságtartó reflex indul be. A nagy méltóságú bankban csak viszik az embert és most mi lesz vele. Miközben csak diszkrétek, és a munkaállomások úgy vannak kialakítva, hogy senki, de senki ne legyen ott és ne hallja, csak az ügyintéző. Úgyhogy az ember mellett éppen az ügyintézőjére várakozó szintén ügyfél például nem hallgatja végig a dolgokat.

A rendszerben sajnos fennakadás volt, így csak a számlanyitásig jutottunk el, mehettünk még egyszer magát a bankcserét is megoldani. Bankkártyát pár nap múlva kaptunk postán, a bankcserét egy hét alatt intézték el. Ez annyit tesz, hogy nekünk sehova máshova nem kellett menni, szólni, ők intézték a bejövő pénzek felé is a lejelentést és a rendszeres utalásokat is természetesen átvették. Illetve a bank még három hónapig figyeli a régi számlát és ha érkezik rá pénz, akkor automatikusan átteszi.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Remembrance Day – Emlékezés Napja

Olyan szépet írtam, de megpróbálom újra.

Szóval minden év november 11-én az Emlékezés Napját ünneplik az első világháború majd minden győztes országában. A dátum az 1918. 11.11-én aláírt fegyverszüneti megállapodás évfordulója. A brit birodalomban az ünnep jelképévé a pipacs vált (poppy), aminek az az oka, hogy az 1919-ben megalakult Brit Légió, egy a veteránokat és az elhunytak családjait támogató szervezet ezt választotta jelképeként. Ma a pipacs az alázat jelképe az elhunyt hősök és a veterán katonákkal szemben. Hogy maga a szervezet miért a pipacsot választotta az pedig egészen Napoléonig nyúlik vissza. A legenda szerint a waterloo-i harcmező ugyanis pár nappal a véres ütközet után vérvörös pipacsmezővé vált. Ez a kép ihlette meg azt a brit katonát, aki barátját elvesztve az ypres-i csatában verset írt és végül így esett a választás a pipacsra.

Flamand mezőkön

Flanders mezején pipacsok nõnek
Keresztjei közt egy temetõnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod õket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hûtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.

 John McCrae

Ebben az időszakban minden pipacsba borul. Az emberek kokárda szerűen pipacsot tűznek a ruhájukra, az emlékhelyekre pipacskoszorúk kerülnek, a mi háborús emlékművünknél még a virágágyás is pipacsot jelképezett. Konkrét elhunyt emlékére pedig kis fa “egyen” keresztet készítenek, amin szintén van pipacs. Mivel a dátum nap szerint mindig változó, hogy mikorra esik, ezért a megemlékezéseket a legközelebb eső vasárnap tartják, de 11. hó 11-én 11 órakor 2 perces néma csenddel fejezik ki tiszteletüket. A két perces csend éppen egy áruházban ért minket, ahol mikrofonba szóltak, hogy indul a két perc, az áruház el is csendesedett, az emberek többsége némán meg is állt, majd a két perc leteltével megköszönték a tiszteletadást.

Én korábban már jártam ebben az időszakban Londonban, akkor a Westminster apátság kertje volt elborítva a már említett kis keresztekkel:

Igazából a látvány csodálatos, az egyszerű, de egységes megjelenés miatt. Idén pedig a Tower kerámia pipacsait láttuk, ami szintén gyönyörű volt, mint látvány.

IMG_6155 IMG_6152 IMG_1788 IMG_1787 IMG_1786 IMG_1783

Ahogy írtam hozzánk nagyon közel is van egy háborús emlékmű, ahol tartottak egy felvonulással egybekötött megemlékezést, úgyhogy a gyerekkel elmentem megnézni. Nagyon tetszett is nekik a felvonulás része, kis és nagy katonák, masírozás, vezényszavak …imageimageimageimageimageimageimageimage

Amint talán látszik ők is masíroztak ügyesen. Majd odaérve az emlékműhöz megtartották a megemlékezést. Volt egy pár mondatban szó arról, hogy miért is vagyunk itt, hogy a háború éppen száz éve indult, mennyi áldozata volt. Majd következett egy ima, valamilyen vallási ének, többen a tömegből is énekelték. A hivatalos és a magán koszorúzással folytatódott a megemlékezés, talán ez volt a leghosszabb rész, majd egy újabb beszéd, ami a felelősségről szólt. Arról, hogy azért fontos emlékezni, mert ezzel emlékeztetjük magunkat a felelősségre is, hogy a gyermekeinket úgy neveljük, hogy ilyen még egyszer ne történhessen meg. Ez volt kicsit jobban körbejárva. Majd felszólítottak imára, melyben imádkozzunk az elhunytakért, a királynőért és a kormányért, hogy helyes úton tartsák az országok, és végül a himnusz következett. És most nehéz írni. Nem vagyok ilyen ünnepléshez szokva. Felemelő nyugalommal ünnepelni nagyon jó volt, csak éppen miért brit zászló leng mindenhol, miért csak a brit himnuszt éneklik, én most hol is vagyok ebben. Nem volt politika, és persze egy sablon beszéd volt, de a hatását elérte. Közösen gondoltunk közös múltra, közös jövőképet is kaptunk, ami politika felett áll és valahogy abban a 10 percben nem is szeretne mást az ember. Aztán sok mindenről lehet gondolni sok mindent. De nem morajlott senki, mikor imára szólították a kormányért. Én meg hazagondoltam, az otthon megéltekre, a most olvasott helyzetre. A katonáink emlékére és a kis lelkemnek viszont eldúdoltam a magyar himnuszt. Azt azért hozzáteszem, hogy minden elesett katonának szól az ünnep, de persze mindenki a sajátjára gondol. Ezek azok a percek, amikor jó, hogy vannak gyerekek, akiknek a legnagyobb kérdés, hogy a koszorúzó tűzoltó bácsi barátai hol vannak, mert többen is jöttek, de csak egy koszorúzott. És akkor megkerestük őket.

 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Méreg

Na az esz meg. Két blogbejegyzés eltűnt! Huss idő és energia!

 
Hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Kis karácsony, nagy karácsony

Úgy érzem minden évben, hogy időben elkezdem a karácsonyi készülődést, Andrist kicsit le is szoktam fárasztani az októberi ittazidejebeszélniakarácsonyról típusú mondataimmal. Aztán hogy, hogy nem mindig marad bőven tennivaló. Idén viszont úgy érzem, hogy talán tényleg sikerül a nyugis kisimult készülés.

Eretnek leszek és bevallom, hogy műfenyővel dolgoznak az angyalkáim. Otthon meguntuk a panelben az amúgy illattalan fák nehézkes beszerzését. Nem tudtuk rendesen hol tárolni erkély híján, túl korán nem lehet megvenni, későn mindig nehéz volt ár-érték arányban összehozni, Andris amúgy is sokat dolgozott karácsony előtt (is), ha véletlen nem, akkor rohanás fáért. Aztán a fa kiügyeskedése, lifttakarítás … Szóval az utóbbi két-három évben lett egy szép műfenyőnk, ami tavaly karácsonykor már másnál díszelgett. A tavalyi karácsonyt jobb nem is emlegetni, Andris itt külön, mi otthon, picike műfenyővel. Minden díszünk, adventi koszorúnk eladva.

Egy-két díszt, gyerekek által készített ovis (Andi néni!!!) dekorációkat elhoztam, a lakás már szépen csinosodik is. Persze újakat is csinálunk, készült egy mézeskalács ház is:

image

A fa, izzósor, díszek megvannak. Az ajándékok is majdnem. De ez volt a könnyebbik fele a dolgoknak, mert ezt az angyalkák intézik. Nálunk nagyon aranyosak, mert Fanni persze tudja, hogy van valami némi közünk az egészhez, Emlékszem az érzésre, hogy én sem gondoltam abba igazán bele, hogy most mégsem az angyalok hozzák a fát és az ajándékokat és olyan jó volt vele nem foglalkozni, hanem a testvérekre fogva tovább maradni a csoda hangulatban. Fanni is valahogy így van, nyíltan persze nem is tárgyaljuk meg. Aranyos, már többedszer buktat le pici elszólást, de még mindig csillog a szeme és úgy mondja, hogy hát ő tudta és most itt a pillanat, hogy megfogott (már vagy ötödször), de kacsintós heves ellenállásomra mindig le is áll a forszírozással.

Az idei nagy ajándék már megvan, előre tudjuk Andris beosztását, 23-án és 24-én is itthon lesz, majd 29-étől 5 napot egyben, azaz 10 év után újra együtt szilveszterezünk, nem a telefonban. na jó ne legyek izé, volt hogy 5 perccel előbb beesett az ajtón, talán egyszer. Sőt azt reméljük lesznek vendégeink is, de ez még pszt!

Visszatérve a karácsonyra, már megvettem a mákot, egészet sikerült kapni, és elhoztam a rendes mákdarálót, vettem diót is. Nálunk hagyománya van a kókusztekercsnek, anno a legnehezebb része a háztartási keksz darálása volt. Itt most megint nincs kekszdara, a keksz is inkább Albert keksz szerű, de van konyhai nagyon ügyes, ami pillanat alatt megoldja a bajom. Úgyhogy nincs akadály. Nálunk palóc hagyomány szerint káposzta leves van karácsonykor, soha mást szenteste nem ettünk egyiken sem. Igazából nagyon egyszerű, savanyú káposzta, kis szárított vargánya (mifelénk csak igazi, ez a neve, nekem is csak azóta vargánya, hogy séf van a családban), kolbász, borsikafű, paprikás rántást. A gomba, kolbász, csombor most érkezett hozzá, káposztát veszek fejeset inkább, mint német típusú üvegeset. A második az változhat, már több minden kész van a fagyasztóban, de most hogy kezdem nézegetni az üzletek kínálatát igencsak elgondolkodtunk. Kezdjük sejteni, hogy miért lusta az angol háziasszony. Készre, de nagyon szépre elkészített kajákat lehet majd kapni, csak karácsony előtt pár nappal, húsokat, töltve, így, úgy. Olcsóbb, mint külön megvéve és akkor megcsinálni, hogy sikerül … Nincs stressz, elgondolkodtató. Így is van mit gyártani, mert töltött káposzta, kocsonya, ha már végre tudom hol hűteni. Kint a raktársátorban a kis polcos tároló ideális lesz a kocsonyás tálaknak. A piacon fél malacfej, köröm, füstölt csülök kapható.

A gyerekekkel mindig csinálunk valamit, hol csokilevél, hol házikó, díszítés, ha más nem akkor karácsonyi esti mese. Magy kavar náluk nincs még. Egész jól elfogadták, hogy nekünk jön külön a Mikulás, majd az angyalok intézik a karácsonyt, és amúgy is este, itt meg reggel. Nem volt fennakadás, inkább csak ijedtség, hogy most akkor ide nem jön a Mikulás külön, hát azért jöjjön már!

A belvárosba készülünk majd be a Winter Wonderlandet megnézni, vásár, vidámpark minden egyben, illetve kicsit a belvárosi karácsonyi fényeket. Azért a szűkebb környezetünk is szépen fel van díszítve, a karácsonyfák világításának felkapcsolását egy pár órás színpados koncertes műsorral kötik egybe.

image

Ma a buszból csináltam fotókat, de inkább újabbakat készítek, annyira nem jók, majd később még felteszem őket.

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Novemberi ping-pong

Mikor máskor esne jól az embernek egy kis szabadtéri ping-pong, ha nem novemberben, olyan négy fokban. De kezdem az elején.

A piachoz hasonló jó kis program ötlött fel, mikor a gyerekekkel az egyik hétvégén elmentünk magyallevélért a parkba. Csendesen írom, mert sejtésem szerint nem annyira lehet a parkban a bokrokat megtépázni, amit a gyerekeknek is ezerszer azért elmondtam. Bokorirtás előtt és után is. Azért védelmemül felhoznám, hogy vittem ollót, hogy ne barbár dolog legyen, hanem úgy érezze a bokor, hogy frissítő metszést kapott (ősszel – na mindegy) és hát most amúgy is mit tudjunk csinálni, ha egyszer arra a fatörzs sütire csokileveleket szeretnék gyártani. Sikerült is, csak gyorsan megjegyzem. Na de, ott a parkban áll egy ping-pong asztal, olyan közismert beton asztal, van betonhálója. Ha valakit zavarna ez a szóösszetétel segítsen ki jobbal. Helyes centi vastag beton, ami tökéletes hálónak. Akkor sem volt egy verőfényes napsütés, de játszottak rajta. Bennem pedig elindult a gondolat.

Kivételesen Andris elvitte az összes gyereket reggel, megmondtam neki a randihelyet, én pedig addig nekiálltam a rántottás szendvicsnek, bekészítettem a karácsonyi pitét (nevezzük annak, egyébként mince pie, sima pitetészta, aminek a tölteléke ragacsos naracshéj, mazsola, citromhéj, alma, datolya… karácsonyi fűszerezéssel) és termoszba eltettem forralt bort, beszereztem ütőket és a randihelyen találkoztunk. Jó volt, mert ötlete sem volt hogy hova megyünk és szerencsénk volt, mert szabad volt az asztal. Remek kis játék volt, inkább csak emlékvisszahozó, bemelegítő edzés, de már értékelhető kategória.

Azt hittem egyébként, hogy kihalt lesz a park, de nagyon nagyot tévedtem. Van nem messze az asztaltól egy házikó, ami igazán nem tudjuk mi célt szolgál, nyáron gyerekcsoportok bázisa szokott lenni, most nyugdíjas csoporté volt. Elég sokan és többnyire tényleg idős bácsik és nénik egyszer csak egy fiatal vezető irányításával elkezdtek bemelegítő tornagyakorlatokat végezni. Aztán percek múlva csoportokban elindultak. Volt aki a parkban sétált beszélgetve, volt aki a vezetővel gyors-gyalogolt és voltak akik a nemrég felállított szabadtéri edzőtermet választották. Úgy nem mertem képet csinálni, hogy éppen használják is, így csak az eszközök vannak meg. Vicces volt, mert én megállapítottam messziről, hogy nem látok táblát, és vajon lehet-e tudni egyáltalán, hogy mivel mit kell kezdeni, itt meg sorban pattantak fel a nénik bácsik. Sima utcai ruhában, kabátban, a nénik szoknyában, volt, akin a ridi keresztben átvetve. Aztán ki mikor búcsúzott, valaki bement a kis házba a nyújtás után, valaki elbúcsúzott egy jövőhéten találkozunkkal.  Isteni volt látni őket, a lelkesedést a hideg ellenére is. Nem mellesleg jó volt azt is látni, hogy valami létrejött és valóban hasznát is veszik az emberek, hisz az övék, nekik lett kihelyezve és boldogan használják is.

Remélem nekünk sem az utolsó ping-pong csatánk volt!

image

 
Hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Francia piac

Múlt hét péntekén francia piacot tartottak a kerületünk központjában. Igazából egy mini térré szélesedő eleve is széles járdarészen aznapra felállítottak olyan húsz sátrat. Alapvetően francia termékekről volt szó a hirdetésben, illetve egyéb európai országok termékeiről. Lilla ovijának tulajdonképpen három fontos érdeme is van, a gyermek szívesen jár, barátai vannak, úgy tanul angolul, hogy csoda hallgatni és ha még szabadnapos is Andris, akkor van lehetőségünk kettesben lenni. Nagyon jó kettesben programnak ígérkezett ez a piac.

Lillát bekísértük, felbuszoztunk a városba, megvettük az egyik élelmiszerláncnál nemrég felfedezett poharas elviteles kávét. Finom is, meg nagy adag capuccinot szoktunk venni, ami a hidegben igen jól jön. Szóval kávénkkal a kezünkben mentünk a piacra. Azt azért nem mondanám, hogy teljesen a hirdetésnek megfelelő élményt kaptunk, de így is jó volt. Ami tényleg francia volt, az egy sajtos, egy pék, egy szalámis, egy sapkás, egy olajbogyós, szappanos, egy csokis, amit először szintén szappanosnak néztem (rendes nagy tortaformába volt kiöntve keverve a csoki és az felszeletelve tortaszeletekre, mint ahogy a szappanokat szokták tetszetőssé tenni) egy pék-curkász köztes valami (tésztás sütemények, leveles tésztás rágnivalók, mini gyümölcstorták…) Talán ennyi. Aztán volt olyan cukorkás, ami bármely fesztiválon van, volt kínai porcelános, amit nem is értettünk, meg volt otthon is sokat látott színes kötött kisgyerek pulcsis, két-három meleg kajás és nagy hirtelen több nem jut eszembe. Jó volt a hangulat viszont. A valóban franciák direkt kevert nyelven hangosan, lendületesen árultak. Jópofa volt, hogy nem volt téma a nyelv, az angolok lazán mondták a merciket, au revoirokat, a franciák francia kiejtéssel beszéltek angolul, akár belekeverve francia szavakat az angolba. Végtére is szomszédok jöttek látogatóba. Az már megint csak a mi sajátunk, hogy mi ezt a lazaságot nehezen tudjuk elképzelni a szomszédainkkal.

Az egész piac, meg ez az egy napos ittlét nekünk azt a hatást keltette, hogy ez egy vándor valami lehet, hogy francia kereskedők összeálltak, és közösen többre mennek alapon árulnak. Erre utólag némi igazolás volt, amikor olvastam egy cikket a piac sikeréről és egy kft volt megjelölve, mint szervező.

Mi leragadtunk a sapkásnál, ez egy mánia nálunk és ha az segít a megoldásban nem az enyém. Találtunk két nagyon csinos darabot, és szerencsére közeleg egy névnap, úgyhogy sokáig nem válogattunk (nehogy három legyen!). A pékség nagyon tetszett, de a rendes pékárut itt nagyon drágának találjuk. Így jártam a szappanossal is. Egyszerű, de szép házi szappanok voltak, sima szappan formák, és nagyok is, de ha otthon drága a háziszappan, akkor itt extra drága. Egy darabot 9 fontért, azaz 3600 forintért adtak. Kicsit nem hittem a szememnek. Végül a sajtosnál vásároltunk még, az viszont az otthoni és az itteni áruházlánci viszonyokhoz képest nagyon olcsó volt. Nagyon sokféle volt, egy külön asztalkán pedig hármat 5 fontért árultak. Mi azt terveztük, hogy veszünk egy hármast a gyerekeknek, egy hármast magunknak és vettünk még külön egy olyat, amit Andris még otthon a hajón ismert meg, rettenetes erős szagú, mászós fajta. Mind természetesen becsomagolva, az asztalnál tömeg, a néni megállás nélkül árult és csak adta a zacskót, szedte a pénzt, szóval úgy ránézéses alapon összeválogattam. Az egyik fajtából végül kettőt vettem. Nem találtam bele teljesen. Mindegyik más, mindegyik nagyon finom volt, de amit magunknak néztem ki, abból kettő jó volt a gyerekeknek, mert enyhébb sajt volt. Amit nekik vettem, abból kettő a miénk lett inkább, Fanni evett szívesen majdnem mindent, a kicsit szerették az enyhébbeket. Viszont amiből kettőt vettem, az egy komoly fajta sajt. Nem szeretném elmondani Andris miként írta le azt a sajtot, amit a hajóról ismert, hogy az pár heti érés után milyen szagú sajt lett. Hát legyen annyi elég, hogy nekem annál is durvábbat sikerült választanom, szóval hét sajtból három igazán embert próbáló. Azokat Fanni is feladta, a kicsit már szag alapján visszakoztak. Legalább kiadós sajttálnak bizonyult az összeállítás, ma fogyott el minden megkezdett darab, már csak egy még bontatlan maradt a duplából. Jó lenne nem megvárni, amíg tényleg arrébb sétál.

Mindegyik tehéntejből készült, a fekete szélű trappistára emlékeztető, de nagyon tejízű, finom sajt volt. A fekete széle nagyon vékony lehúzhatatlan szél. Az összes többi olyan, amit még akár lehet érni hagyni, akkor még folyósabbá válik. A fehér szélű brie és camembert közti átmenet volt, az alatta lévő volt a legkeményebb. A narancssárga az a sajt, ami a hajón is volt (van, nem tudom) és mögötte van az, ami a legerősebb ízű.

 
Hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Lilla négy éves lett

Eljutottunk ide is, hogy már igazán nincs baba a családban. Négy éves lett a legkisebb manónk is, aki már nagyon várja, hogy jövőre kezdhesse a sulit, már név szerinti barátai vannak ott is, és hát az álom, az egyenruha, természetesen csakis szoknyás verzió. De addig azért még van majdnem egy év, meg kell tanulni nem elfáradni a délutáni alvás nélkül.

A nagylány négy betűt magabiztosan felismer, és leír, a L-illa betűt, a F-anni betűt, a B-ence betűt és az A-pa és A-nya betűt. Imádja az ovit, ahol kicsivel többen lettek, de még mindig elég elég családias kevesen vannak. Istenien elbeszélget, amit tud mondja, amit nem tud, azt is valahogy, meg igazán nem érdekli, ha néznek rá bután, hiszen ő elmondta, a többi a másikon áll.

A szülinap olyannyira jól sikerült, hogy még pár napig többször megköszönte. Annyira aranyos volt, beült a szobába és mondta, hogy becsukja a szemét, látszott rajta, hogy nagyon izgult. Sok elvárása és nagy listája nem volt. Nyalókát és fagylaltot kért. A fagyiról lemondtunk az idő miatt, de nyalókát kapott Fannitól, Bencétől egy kis kézműves csomagot, illetve a tesók még rajzoltak-írtak egy kis könyvet Lillusnak. Tőlünk pedig egy babát felszerelésekkel és egy királylány ruhát.

IMG_6191 IMG_6202 IMG_6225 IMG_6279

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized