RSS

Francia piac

26 nov

Múlt hét péntekén francia piacot tartottak a kerületünk központjában. Igazából egy mini térré szélesedő eleve is széles járdarészen aznapra felállítottak olyan húsz sátrat. Alapvetően francia termékekről volt szó a hirdetésben, illetve egyéb európai országok termékeiről. Lilla ovijának tulajdonképpen három fontos érdeme is van, a gyermek szívesen jár, barátai vannak, úgy tanul angolul, hogy csoda hallgatni és ha még szabadnapos is Andris, akkor van lehetőségünk kettesben lenni. Nagyon jó kettesben programnak ígérkezett ez a piac.

Lillát bekísértük, felbuszoztunk a városba, megvettük az egyik élelmiszerláncnál nemrég felfedezett poharas elviteles kávét. Finom is, meg nagy adag capuccinot szoktunk venni, ami a hidegben igen jól jön. Szóval kávénkkal a kezünkben mentünk a piacra. Azt azért nem mondanám, hogy teljesen a hirdetésnek megfelelő élményt kaptunk, de így is jó volt. Ami tényleg francia volt, az egy sajtos, egy pék, egy szalámis, egy sapkás, egy olajbogyós, szappanos, egy csokis, amit először szintén szappanosnak néztem (rendes nagy tortaformába volt kiöntve keverve a csoki és az felszeletelve tortaszeletekre, mint ahogy a szappanokat szokták tetszetőssé tenni) egy pék-curkász köztes valami (tésztás sütemények, leveles tésztás rágnivalók, mini gyümölcstorták…) Talán ennyi. Aztán volt olyan cukorkás, ami bármely fesztiválon van, volt kínai porcelános, amit nem is értettünk, meg volt otthon is sokat látott színes kötött kisgyerek pulcsis, két-három meleg kajás és nagy hirtelen több nem jut eszembe. Jó volt a hangulat viszont. A valóban franciák direkt kevert nyelven hangosan, lendületesen árultak. Jópofa volt, hogy nem volt téma a nyelv, az angolok lazán mondták a merciket, au revoirokat, a franciák francia kiejtéssel beszéltek angolul, akár belekeverve francia szavakat az angolba. Végtére is szomszédok jöttek látogatóba. Az már megint csak a mi sajátunk, hogy mi ezt a lazaságot nehezen tudjuk elképzelni a szomszédainkkal.

Az egész piac, meg ez az egy napos ittlét nekünk azt a hatást keltette, hogy ez egy vándor valami lehet, hogy francia kereskedők összeálltak, és közösen többre mennek alapon árulnak. Erre utólag némi igazolás volt, amikor olvastam egy cikket a piac sikeréről és egy kft volt megjelölve, mint szervező.

Mi leragadtunk a sapkásnál, ez egy mánia nálunk és ha az segít a megoldásban nem az enyém. Találtunk két nagyon csinos darabot, és szerencsére közeleg egy névnap, úgyhogy sokáig nem válogattunk (nehogy három legyen!). A pékség nagyon tetszett, de a rendes pékárut itt nagyon drágának találjuk. Így jártam a szappanossal is. Egyszerű, de szép házi szappanok voltak, sima szappan formák, és nagyok is, de ha otthon drága a háziszappan, akkor itt extra drága. Egy darabot 9 fontért, azaz 3600 forintért adtak. Kicsit nem hittem a szememnek. Végül a sajtosnál vásároltunk még, az viszont az otthoni és az itteni áruházlánci viszonyokhoz képest nagyon olcsó volt. Nagyon sokféle volt, egy külön asztalkán pedig hármat 5 fontért árultak. Mi azt terveztük, hogy veszünk egy hármast a gyerekeknek, egy hármast magunknak és vettünk még külön egy olyat, amit Andris még otthon a hajón ismert meg, rettenetes erős szagú, mászós fajta. Mind természetesen becsomagolva, az asztalnál tömeg, a néni megállás nélkül árult és csak adta a zacskót, szedte a pénzt, szóval úgy ránézéses alapon összeválogattam. Az egyik fajtából végül kettőt vettem. Nem találtam bele teljesen. Mindegyik más, mindegyik nagyon finom volt, de amit magunknak néztem ki, abból kettő jó volt a gyerekeknek, mert enyhébb sajt volt. Amit nekik vettem, abból kettő a miénk lett inkább, Fanni evett szívesen majdnem mindent, a kicsit szerették az enyhébbeket. Viszont amiből kettőt vettem, az egy komoly fajta sajt. Nem szeretném elmondani Andris miként írta le azt a sajtot, amit a hajóról ismert, hogy az pár heti érés után milyen szagú sajt lett. Hát legyen annyi elég, hogy nekem annál is durvábbat sikerült választanom, szóval hét sajtból három igazán embert próbáló. Azokat Fanni is feladta, a kicsit már szag alapján visszakoztak. Legalább kiadós sajttálnak bizonyult az összeállítás, ma fogyott el minden megkezdett darab, már csak egy még bontatlan maradt a duplából. Jó lenne nem megvárni, amíg tényleg arrébb sétál.

Mindegyik tehéntejből készült, a fekete szélű trappistára emlékeztető, de nagyon tejízű, finom sajt volt. A fekete széle nagyon vékony lehúzhatatlan szél. Az összes többi olyan, amit még akár lehet érni hagyni, akkor még folyósabbá válik. A fehér szélű brie és camembert közti átmenet volt, az alatta lévő volt a legkeményebb. A narancssárga az a sajt, ami a hajón is volt (van, nem tudom) és mögötte van az, ami a legerősebb ízű.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: