RSS

Novemberi ping-pong

26 nov

Mikor máskor esne jól az embernek egy kis szabadtéri ping-pong, ha nem novemberben, olyan négy fokban. De kezdem az elején.

A piachoz hasonló jó kis program ötlött fel, mikor a gyerekekkel az egyik hétvégén elmentünk magyallevélért a parkba. Csendesen írom, mert sejtésem szerint nem annyira lehet a parkban a bokrokat megtépázni, amit a gyerekeknek is ezerszer azért elmondtam. Bokorirtás előtt és után is. Azért védelmemül felhoznám, hogy vittem ollót, hogy ne barbár dolog legyen, hanem úgy érezze a bokor, hogy frissítő metszést kapott (ősszel – na mindegy) és hát most amúgy is mit tudjunk csinálni, ha egyszer arra a fatörzs sütire csokileveleket szeretnék gyártani. Sikerült is, csak gyorsan megjegyzem. Na de, ott a parkban áll egy ping-pong asztal, olyan közismert beton asztal, van betonhálója. Ha valakit zavarna ez a szóösszetétel segítsen ki jobbal. Helyes centi vastag beton, ami tökéletes hálónak. Akkor sem volt egy verőfényes napsütés, de játszottak rajta. Bennem pedig elindult a gondolat.

Kivételesen Andris elvitte az összes gyereket reggel, megmondtam neki a randihelyet, én pedig addig nekiálltam a rántottás szendvicsnek, bekészítettem a karácsonyi pitét (nevezzük annak, egyébként mince pie, sima pitetészta, aminek a tölteléke ragacsos naracshéj, mazsola, citromhéj, alma, datolya… karácsonyi fűszerezéssel) és termoszba eltettem forralt bort, beszereztem ütőket és a randihelyen találkoztunk. Jó volt, mert ötlete sem volt hogy hova megyünk és szerencsénk volt, mert szabad volt az asztal. Remek kis játék volt, inkább csak emlékvisszahozó, bemelegítő edzés, de már értékelhető kategória.

Azt hittem egyébként, hogy kihalt lesz a park, de nagyon nagyot tévedtem. Van nem messze az asztaltól egy házikó, ami igazán nem tudjuk mi célt szolgál, nyáron gyerekcsoportok bázisa szokott lenni, most nyugdíjas csoporté volt. Elég sokan és többnyire tényleg idős bácsik és nénik egyszer csak egy fiatal vezető irányításával elkezdtek bemelegítő tornagyakorlatokat végezni. Aztán percek múlva csoportokban elindultak. Volt aki a parkban sétált beszélgetve, volt aki a vezetővel gyors-gyalogolt és voltak akik a nemrég felállított szabadtéri edzőtermet választották. Úgy nem mertem képet csinálni, hogy éppen használják is, így csak az eszközök vannak meg. Vicces volt, mert én megállapítottam messziről, hogy nem látok táblát, és vajon lehet-e tudni egyáltalán, hogy mivel mit kell kezdeni, itt meg sorban pattantak fel a nénik bácsik. Sima utcai ruhában, kabátban, a nénik szoknyában, volt, akin a ridi keresztben átvetve. Aztán ki mikor búcsúzott, valaki bement a kis házba a nyújtás után, valaki elbúcsúzott egy jövőhéten találkozunkkal.  Isteni volt látni őket, a lelkesedést a hideg ellenére is. Nem mellesleg jó volt azt is látni, hogy valami létrejött és valóban hasznát is veszik az emberek, hisz az övék, nekik lett kihelyezve és boldogan használják is.

Remélem nekünk sem az utolsó ping-pong csatánk volt!

image

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: