RSS

november 2014 havi bejegyzések

Fogadóóra

Volt szerencsém fogadóórán járni a suliban. Azért szerencse, mert csupa jót hallottam. Már írtam korábban is, hogy másképp zajlik, mint otthon, ide együtt megy a szülő és a gyerek, meg lehet tekinteni a gyerek addigi munkáját, mindegy füzetét, ugye egyébként nem látjuk a gyerek munkáját, bár a tanárral bármikor lehet beszélni. Az elnevezés is más, Parent’s Evening, azaz szülők estéje, azaz nem a tanár fogad, hanem rólunk szól szülőkről. Fannihoz kaptunk először időpontot.

Az hozzátartozik a történethez, hogy Fanni már nagynak számít, negyedikesként, hatig járnak általánosba csak. A tanárnő is ennek megfelelően olyan felsős tanárnő forma, ráadásul walesi. Azt állapítottuk meg, és persze ez biztos egy nagy általánosítás, de valahogy meg kell fogalmazni, hogy az ír, walesi, skót az angollal szemben kicsit olyan, mint a határontúli magyar és az anyaországi magyar. Nagyobb a nemzeti tartása, kicsit talán keményebb is, több tradíció árad felőlük. Szóval ez a tanárnő egy keményebb, egyáltalán nem mosolygós fazon. Azért van, hogy tanítson, a gyerek, hogy tanuljon. Végtelenül korrekt, de nem barátkozós, beszélgetős. Remélem érthető, hogy mire gondolok, nekem szimpatikus és úgy látom Fanninak is jót tesz. Elvárja a maximális figyelmet és nem hatódik meg attól, hogy Fanni még mindig lemaradásban van a nyelvvel kapcsolatban, így viszont nagyon sokat fejlődött a leány. Jó volt a melegebb, kedves-mosolygós tavalyi kezdet a bátortalan időszakban, most viszont nincs elengedve, mindig magas szintet támasztanak neki, és a jó hír, ami fogadott a beszélgetésen, hogy meg is tudja ugrani a szintet. A tanárnő azt mondta, hogy Fannihoz hasonló korúaknál az a veszély, hogy a gyenge teljesítményt sokáig ráfogják a nyelvi hiányosságokra, mire rájönnek, hogy egyéb hiányosságok, tanulási nehézségek is vannak, addigra sok idő elmegy. Viszont Fanninál egyértelműen látja, hogy lemaradás esetén nincs másról szó, mint nyelvi hiányosságról. A matek, ahogy eddig is, most is megy neki. Az angolban ugrásokkal fejlődik, ahogy még fog is. Láttam hosszas önálló írását, hiba nélkül. Tudományok című tantárgyból is nagyon jól teljesít, nyilván, mert érteni már, hogy miről tanulnak.

Aztán mentünk Bencéhez. Nála egy tanító néni kategóriájú fiatal csoki néni van, aki most szeptemberben érkezett az iskolába. Nagyon kedves, aranyos, egy-két húzása miatt Bencének már többször volt szerencsénk beszélgetni tanítás végén. Hat évesek, és már sulis évnek számít, túl vagyunk az előkészítőn, komolyabban tanulnak, de megvan az az elnéző kedvesség, mint nálunk elsőben. Ami rettenetesen nagy élmény volt, hogy elsődlegesen a gyerek tanulásáról volt szó, majd 5 perc áradozás után egy mosolygós fél mondattal elintézte a tanárnő a magatartást. (Van egy sejtésem, otthon Bence nehezen illett volna bele a sulis rendbe, és a fogadóóra fordított arányokkal zajlott volna, 5 perc magatartás, fél mondat dicséret) Azzal kezdte a tanító néni, hogy teljesen el van Bencétől ájulva, egyszerűen hihetetlenül okos, intelligens. Kérdezte, hogy ugye nulla angoltudással jött. Mondtam igen, de mivel új tanító néni, még hozzátettem, hogy márciusban kezdte a sulit. A tanító néni szava szó szerint elakadt, látszott rajta, hogy csak pörögnek a gondolatai, de nem tér magához. Mondta, hogy ő azt hitte szeptemberben kezdett tavaly, így még jobban el van hűlve. A gyerekek asztaloknál ülnek, Bence matekból és angolból is a legjobbak asztalánál ül. Összesen ketten vannak, akik mindkettő tantárgyból ott ülnek. Nagyon-nagyon szépen ír, jól olvas, minden kérdést, feladatot elsőre megért, a tanárnő mondta, hogy ő mindent háromszor mond el, mert nem egyformák a gyerekek, de Bence mindent vesz elsőre és sokszor unatkozik a másik kettőnél és akkor van egy kis szomszéd piszkálás. A külön asztal előnye, hogy külön, nehezebb feladatokat tud nekik adni, sőt most kap egy tanársegédet maga mellé, aki csak velük tud foglalkozni délutánonként. Az osztály például 0-10-ig tanul számolni, ők 30-ig. Van, hogy ő segít a többieknek, beszél angolul a tanárral is, mert van olyan osztálytársa kétnyelvű, aki nem hajlandó megszólalni.

Fogadóórán kívül: magatartás. Nagy dolgok nem történnek, a suli amúgy is igyekszik megoldani a problémákat. Bence összeszedett magának egy nagyobbakból álló csapatot még tavaly, akikkel oda-vissza piszkálták egymást. A piszkálódás fő mozgatója a nyelv hiánya volt. Húzták őt, ő nem tudok úgy reagálni, ahogy akart, nem tudta elmondani, amit szeretett volna, hát csapott, vagy rúgott, hogy hagyják békén, akkor őt beárulták, és a többieknek ez jó móka volt. Neki az árulkodás most sem megy, de még csak akkor sem szeret a tanárnak panaszkodni, ha rákérdeznek. Általában mi közvetítünk, mert szerencsére ez a tanító néni erre nagyon hamar rájött, és amúgy is a problémát szeretnék megoldani. Nemrég volt, hogy azért beszélt velem a tanító néni, mert puszilgatott az udvaron másokat és csapkodta a feneküket, de neki nem mondta el, hogy miért. Megkért engem, hogy derítsem ki, mi történt. Beszélgettünk és nekem elmondta, hogy megint körbezárták a nagyok és nem hagyták játszani, ő meg nem akart csapkodni, hogy ki tudjon törni a körből, kitalálta a puszilgatást, egy osztálytársa meg még adta a lovat alá, hogy csapkodja meg a feneküket. Mindjárt van értelme a történetnek. A tanító néni örült, és kitalálták, hogy kijelölnek Bencének egy tanárnőt, akihez az udvaron mindig mehet, ha a nagyok piszkálják, illetve aki eleve is figyel jobban rá, és próbálja a nagyobbaktól elterelni, és a saját korosztálybéli csoportokhoz átvezetni, velük való játékba ‘bekísérni’ Bencét. Soha nem éreztem azt, hogy Bence viselkedését ne fogadnák el, ne lenne attól a tanulásban elért eredménye kiemelve. ‘Átlátnak’ rajta, elfogadják a dolgait, csak szeretnék helyes irányba terelni, jó megoldásokat adni neki, és működik is, mert egyáltalán nincsenek nagy bajok, napi, de még heti szintű fegyelmezési gondok.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized

 

MamaPapa látogatóban

Nagyon vártuk az őszi szünetet október végén, éppen miután utoljára jelentkeztem ezen a felületen. Eljött októberben Andris ittlétének egy éves évfordulója így nagy izgalommal vártuk, hogy anyósomék, a hozzászólásokból közismertebb néven MamaPapa, ellátogassanak hozzánk. Az izgalomnak volt más oka is, nemcsak az eltelt egy év, hanem, hogy első repülőútjukra készültek, angol nyelvtudás nélkül. Azt hiszem mindenki át tudja érezni, volt drukk mindkettőnk részéről. Szerencsére azonban mind ide, mind haza nagyon jól sikerült az utazás, a becsekkolástól elkezdve a repülők megtalálásán át, a fel- és leszálláson keresztül minden jól ment. Az út öt napos volt, kedd reggel érkeztek és szombaton indultak vissza, azonban a szombat már a készülődés és reptérre indulás jegyében telt. Programokat négy napra tudtunk tervezni. Három belvárosi napra gondoltunk, a látnivalókat kicsit kevésbé rohanósan elosztva és egy-két érdekességgel még pluszban megfűszerezve. A negyedik napot pedig szűkebb közegünk, a kerület központ, ovi-suli megmutatására szántuk.

Mivel csakúgy, mint anyukáméknál ismét kora reggel landolt a gép, ezért csak Andris ment ki a reptérre, szegénynek útelterelés miatt így is volt elég izgalom, majd aztán rohanni kellett a csatlakozáshoz, ami mindannyiunknak nem is biztos, hogy ment volna. Megvolt a reptéren a nagy találkozás és indultak be a városközpontba. Amikor velünk találkoztak, akkor érdekes volt, Bence nehezen akart bújni, nem volt egy nyakba borulós, de majd írom a búcsút. Neki indultunk az aznapi menetnek, Buckingham-palota, Parlament, Big Ben, Westminster, de inkább képekben:

IMG_4926

Kis embertömeg hangulat

IMG_4913

A meghatottságtól mozdulatlan unokákkal

IMG_4999

Bence szert tett egy rendőrsisakra

IMG_5034 másolata

Útban a palota felé

Hazafelé megnéztük a Hard Rock Caféban kiállított gitárokat és más zenei relikviákat és persze megálltunk egy pillanatra a szálloda előtt is:

IMG_1650

Másnap elmentünk a British Museumba. Ahogy írtam annak idején, amikor mi voltunk, ide napokra be lehetne költözni. Most is lehetett volna még mit megnézni, de a méretét, hangulatát, a kiállított tárgyak mennyiségét jól vissza adta ez a viszonylag rövid idő is, persze nyilvánvalóan megint sok érdekességet láttunk, csak egy példa ezek a mexikói, azték mozaikok.

.IMG_5180 IMG_5183 IMG_5186 IMG_5190

A British Museum után következett a Covent Garden piac, a kezdődő karácsonyi hangulattal, az elmaradhatatlan szobor nénivel és bácsival. Az eső ezen a napon kicsit megmutatta, ahogy kell, de szerencsére nem volt rossz időnk, sőt, őszhöz képest igazán kellemes volt.

IMG_5329 IMG_5341 IMG_5342 IMG_5345

IMG_5384 IMG_5405

Mivel Papa Beatles rajongó elég egyértelmű volt, hogy a híres Abbey Roadnak helye kell legyen a programok közt. Hát íme:

IMG_1665

Az Abbey Road Studio

IMG_1680

A studió előtti fal, kerítés terítve van aláírásokkal, idézetekkel. A képet nem mi készítettük, de nagyon tetszett. Találtunk magyar bejegyzést is és a fal bővült egy újabb bejegyzéssel is.

IMG_1654

IMG_5463 Persze készült zebrás kép, minden irányból.

Másnap következett egy kis pihenésképpen a környék, a suli, az ovi, szép idő volt, így végre Bence öröme is megvolt, lehetett focizni:

IMG_5834

Az utolsó programnapon a London Bridge-hez buszoztunk be. Kinéztünk egy piacot nem messze, ahol még mi sem jártunk, reméltük jó lesz. Íme képekben:

IMG_5895 IMG_5894 IMG_5893 IMG_5892 IMG_5919 IMG_5911 IMG_5904 IMG_5903 IMG_5901 IMG_5899 IMG_5897IMG_5990 IMG_5968 IMG_5964

Nekünk nagyon tetszett. Egy csodálatos templom oldalában kellett lesétálni a piachoz, girbe-gurba kis utcák, fedetten, nagyon hangulatos volt.

Temze parton tovább hidak, Shakespeare Globe színháza:

IMG_6028 IMG_6026

Majd Szent Pál katedrális, és végül a Tower, aminek akkori különlegessége a pipacstenger volt.

IMG_1788 IMG_1787 IMG_1786 IMG_1783IMG_6155 IMG_6152

Ahogy a képeken látszik még akkor javában helyeztek ki újabb és újabb kerámia pipacsokat, bár már így is rengeteg volt kitéve.Írok majd egy külön bejegyzést a pipacsokról.

Az utolsó nap a pakolás, készülés jegyében zajlott. kora délután pedig már indultunk is ki a reptérre. Amikor anyukámék itt voltak, akkor ők hajnalban indultak visszafelé is, így őket nem kísértük ki a reptérre, csak Fanni kelt fel, szegény el is volt keseredve. Most mentünk mindannyian. Ahogy utaltam rá az elején talán Bencét viselte meg a legjobban. A lányok is sírtak, de másként, Lilla hamar megnyugodott, Fanni olyan okosan, nagylányosan. Bencéből viszont a düh és tehetetlen nagyon elkeseredett sírás jött ki, mikor végre utat engedett neki, még jó hogy van anyanyak, amibe bele lehet bújni.

 
1 hozzászólás

Szerző: be november 26, 2014 hüvelyk Uncategorized