RSS

március 2015 havi bejegyzések

Science Museum

Jártunk ismét múzeumban, a tudományok múzeumában. A koncepció a természettudományi múzeuméval egyezik meg. Nagy tágas terek, sok-sok nézelődni való, kiemelt érdekességek, technikailag nagyon jól megvalósítva és mindenhol érdekes gyereksarok, vagy gyerekterület. Tartalmát tekintve pedig minden, ami nem volt a természettudományiban. Volt jármű, űrkutatás, agyműködés, globális felmelegedés és még sorolhatnám. A gyerekek megcsinálták Philippa Foot villamos probléma néven ismert tesztjét, amelynek lényege, hogy elszabadult egy vagon és robog 5 ember felé, akiket biztosan megöl, ha nem történik semmi. Mi egy hídon állunk, de messze ahhoz, hogy figyelmeztessük a munkásokat. A teszt során el kell dönteni, hogy megtennénk-e megmentésükért a következő dolgokat: ledobni egy zsákot, átváltani a váltót, átváltani a váltót, akkor, ha a másik sínen egy ember hal meg biztosan, s végül a hídról lelökni egy embert. Nem sokat töprengtek, nekik nem okozott nagy dilemmát a dolog,  inkább maradjunk annyiban, hogy messzemenő következtetést nem vonunk le az eredményt illetően, vagy akár úgy is mondhatjuk, hogy ők matematikailag álltak a megoldáshoz.

IMG_6942

IMG_6923IMG_6916 A méretek

IMG_6880

A tömeg

IMG_6929

IMG_6930IMG_6928 T-modell

IMG_6924

IMG_6925IMG_6926 Stephenson gőzmozdonya

IMG_6884

Andris általános iskolája Gagarin nevét viseli

IMG_6890

Holdjáró és egy darab a Holdból

IMG_6889

Holdjáró és egy darab a Holdból

IMG_6887

Holdjáró és egy darab a Holdból

IMG_6888

Holdjáró és egy darab a Holdból

IMG_6909

Autó belülről a részletekig

IMG_2913

Abakusz a nagy sláger

IMG_2911

Telefonos kisasszonyok

IMG_6868

Motorok minden méretben és minden mennyiségben

IMG_2890

A földgömböt a térbe belógatták, egy narrátor mondta a különféle információkat és a gömb képe aszerint változott.

IMG_2889

Itt éppen az éjszaka fényeit láthattuk.

IMG_2898

Korcsolya

  IMG_2904 IMG_6900IMG_2909  IMG_2899 IMG_2897 IMG_2892    IMG_2906 IMG_2910 IMG_2901 IMG_2896 IMG_2894 IMG_6879IMG_2891IMG_6878         IMG_6904  IMG_6919 IMG_6920

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be március 31, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Napi humor

Bevallom tegnap olyat tettem, mint még soha. Vettem egy doboz görög joghurtot. Valóban más, mint egy lecsepegtetett joghurt, és ezért szórakozottan elkezdtem nézegetni az összetevőket, meg úgy egyáltalán a feliratokat. Holland, svéd, finn, dán, olasz és angol felirat szerepel rajta. Az angolon kívül mind ugyanazt írja le, azaz összetevők (pasztőrözött tej, joghurtkultúra …), minden országnak a saját szabványa szerint ugyan, de hány fok alatt kell tárolni, meg persze az, hogy a felhasználás dátuma a tetőn van. Az angol nem, az angol angol agyra lett módosítva. 5 ország szülöttei megbirkóznak ezekkel az információkkal, de nekik ez túl sok.

Összetétel nem szerepel, csak allergiás tanács: tejet tartalmaz. Hát nehogy szegény angol zavarba jöjjön, ha meglátja az összetevőket, hogy most akkor mi a helyzet, és nehogy ki kelljen agyalnia, hogy a pasztőrözött tej mit takar és úgy egyáltalán bármennyit is kelljen gondolkodnia. A lényeg, hogy tej van benne és kész. Aztán a következő, nem az szerepel rajta, hogy X fok alatt kell tárolni, hanem csak az, hogy hűtve kell tárolni. Szegény angol, annyi baja van amúgy is, hát nem terheljük azzal, hogy 8 fok alatt tárolja, mert honnan tudja ő, hogy az igazán mit takar. Még a végén pánikba esne, hogy az ő hűtője akkor megfelelő vagy nem. Most tegyen hőmérőt a hűtőbe? Nem, egyszerűen csak meg van neki mondva, hogy hűtse. Csodálom, hogy nem azt írták, hogy tartsa a hűtőben.

Sokszor próbálom magyarázni, átadni, hogy itt mit tapasztalunk. Valami ilyesmit pont, mint ez a felirat. Világosan, egyszerűen már-már szájbarágósan meg van mondva minden. Aztán, hogy a gondolkodás veszik el épp ezért, vagy azért ilyen szájbarágós minden, mert nem is nagyon megy gondolkodni az tyúk vagy tojás kérdés. Mindenesetre nagyon jól tudnak így működni rendszerek bárhol az élet különféle területein, mert meg van mondva, meg van szabva a mit és hogyan és az emberek plusz agyalás nélkül csinálják. Ez a mi szemünkkel nézve néha idegesítően szájbarágós, néha túl merev, mert hiányzik belőle a gondolkodás, az aktuális esetre alkalmazás és amúgy is nehezünkre esik a birka üzemmód. Pont azt igyekszünk elsajátítani, hogy ne akarjunk mindent túlgondolni, megreformálni, tudjunk kényelmesen belesüppedni, lassan lenni. Mert  ugyanakkor, amikor a rendszer működik, akkor sokkal jobban működik, mint amikkel korábban találkoztunk.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 26, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Fogadóóra

A héten újra van lehetőség a tanárokkal beszélgetni a gyermekek előmeneteléről. Eddig Fanninál voltam, Bence ma következik.

Fanni idei tanárnőjével ilyen hosszas beszélgetés, vagy mondjuk fogadóórának eddig egyszer volt. Jókat mondott, de távolságtartó volt. Most az egésznek teljesen más volt a hangulata. Nagy örömmel fogadott, nem az én érdemem, hanem Fannié. Mondta, hogy csupa pozitívat tud Fanniról mondani. Alapvetően az olvasása fejlődött kiemelkedően, ami azért az írást is viszi persze magával. Mondta, hogy vannak tipikusan második nyelves hibái, mint nem mindig tökéletes múlt idő jelen idő használat, vagy többes szám egyes szám használat, de ezek nem jelentős hibák. Rengeteget olvas és ez látszik meg rajta, meg úgy tűnik a tanárnőnél extra jó pont, mert most mondta, hogy a matekja Fanninak mindig is rendben volt, de ő az olvasást többre tartja, mint a matekot. Azt is mondta még, hogy az egyik osztálytársa, aki legalább egy évharmaddal korábban jött, mint Fanni most legalább eggyel le van maradva Fanni szintjétől. Ha az igazgató helyettes bemegy érdeklődni, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek, akkor Fanni és a srác füzeteit szokta neki odaadni példának. Az osztályban is nagyon szeretik, kedves, udvarias, magatartásával semmi gond. Sőt még azt is mondta, hogy az igazgatóhelyettes és az igazgatónő is teljesen tisztába vannak vele, hogy Fanni kicsoda és ez nagy szó. Nagyon jó, hogy más területeken is jelen van, mint például a netball, iskolák közti versenyeken képviseli a sulit, tegnap volt pont egy táncbemutató, egyúttal sulik közti verseny. Ott is a csapat tagja volt.

Útravalóul azt kaptuk, hogy csak így tovább mindent, olvasson sokat továbbra is és minden a legnagyobb rendben van és lesz is. Olyan dózisban kaptam a csupa jót, hogy majd kicsordultam.

Itt egy kép a tegnapi kis ügyesről. A táncelőadásra kisminkelték egymást, a szemhéja csupa arany csillámdarab volt. Nagyon élvezte, hogy a többiekkel valódi beszélgetéseik voltak, meg mindenki kedves volt vele, meg olyan lánnyal is játszott, akivel eddig még beszélni sem beszélt túl sokat. Ez egy vegyes csapat volt 3-6. osztályig. Úgyhogy valóban minden jól alakul körülötte és mi nagyon büszkék vagyunk rá!

 
5 hozzászólás

Szerző: be március 26, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Szakkörök

Az iskolai éve itt három részre van tagolva. A részek között van egy hosszabb, két hetes szünet. Minden rész pedig egy egy hetes szünettel van kettéosztva. Ez nagyjából azt eredményezi, hogy 5-6 hét suli után jön egy hosszabb vagy egy rövidebb szünet.

A délutánra választható szakköröket pedig egy-egy ilyen 5-6 hetes periódusra indítják általában. Tavaly ezeket kihagytuk. Egyrészt éppen elég fárasztó volt a sima suli, másrészt nem láttuk értelmét az akkori angoltudásukkal. Az idei tanévben viszont belendültünk. A paletta általában kisebb-nagyobb mértékben változik. Például télen nincs foci, mert azt csak kint tartanak. Amikkel eddig találkoztunk nagyjából, az torna, foci, dráma Bencénél. Tánc, agyagozás, vívás, íjászat, netball, művészet és design, foci, dráma Fanninál.

Az mindig izgalmas, amikor hazahozzák a paksamétát, hogy egyrészt mi a választék, másrészt mi melyik napon van, mert ha nem egyszerre vannak szakkörön, akkor az azt jelenti, hogy Lillával oda kell menni az órák végére, elhozni az aktuális testvért, és tekeregni egy órát, pedig arra nem igazán van sok lehetőség. Télen volt, hogy buszoztunk egy kicsit oda-vissza. Aztán persze az áruk sem mindegy. A jelentkezési lap kitöltése után jön az izgalom, hogy bekerülnek-e. Eddig mindenhova bekerültek, amit megjelöltünk és el is indult. Sajnos Fanninak volt olyan, ami végül érdeklődés hiányában elmaradt, pl az íjászat. Bence eddig a focit és a tornát próbálta. Ebből végül a foci maradt hosszabb távra, a torna annyira nem kötötte le. Fanni jár táncra és netballra, amik kivételesen hosszabb időszakot fognak át, mert a táncórán egy rendes előadásra gyakorolnak be koreográfiát, a netballcsapat pedig némi gyakorlás után iskolák közti mérkőzésekre jár. A netball leginkább a kosárra hasonlít, annak egy egyszerűsített változata, legalábbis számunkra. Itt persze biztos vétóznák ezt a kijelentést. Illetve még Fannusnak van a művészet és desing fantázianéven futó szakköre, amin leginkább kreatívkodnak. Most Bencével focira, Fannival pedig kertészkedésre és szurkolásra jelentkeztünk. A szurkolás gyakorlatilag a pom-pom lánykodást takarja, illetve majd elmesélem, hogy pontosan mit, ha sikerül bejutnia! Drukkoljatok!

 
Hozzászólás

Szerző: be március 17, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

(Angolnak) lenni vagy nem lenni …

Fanniék épp Shakespeare-t veszik, hát adja magát a kérdés. Látom elég sok cikk születik otthon a külföldön élőkről és persze nagyon sok az angliai vonatkozás. Ma például 3 magyar nővel találkoztunk. Én csak “rábukkani” tudok magyarokra, utcán, buszon, üzletekben, stb. Azonban már így is jó pár embert ismerek a munkahelyén, és még sokkal-sokkal többet látok-hallok az utcán. Úgyhogy nem véletlen, hogy mindenféle hangvételű, vonatkozású cikkben írnak rólunk. kicsit több, mint egy év után gondoltam leírom mi hogy is vagyunk ezzel a magyar-angol dologgal.

Jól érezzük magunkat itt. Egyrészt mi felnőttek közel érezzük magunkhoz a környezetet, a nyelvet, az egésznek a hangulatát, de mi nagyjából ezt is vártuk. A nagyobb izgalom a gyerekek voltak. Azt gondolom, hogy azért az is kiderült több bejegyzésből, hogy ők is jól vannak, szeretnek itt lenni. élvezik a sulit/ovit, jól is teljesítenek. Itt olyan elképesztő sokféleség van, bőrszín, származási ország tekintetében, hogy azt nehéz is visszaadni. Buszon ülve néha nem lehetne megmondani, hogy Angliában vagyunk, annyi nyelv keveredik beszélgetések, telefonálás során. A suliban ezt a legnagyobb természetességgel kezelik, beépítik a tanulásba, beszélnek róla. Most már az enyémek is tudják a többiekről, hogy ki honnan jött, vagy milyen nyelvet beszél még otthon. Ez például nagyon jó azért is, mert az ő magyarságuk egyáltalán nem kérdés, vagy probléma. Mint ahogy az sem merül fel, hogy mit keresünk itt, mert nem csak csupa angol van körülöttünk. Lilla is teljesen természetesen kezeli a bőrszínt, őt a nyelv, származás nyilván még nem izgatja. Ők nagyon ügyesen elvegyülnek ebben a vegyes közegben.

Sok ilyen cikkben megemlítik, hogy az ember mindig kilóg a sorból, sosem lesz igazán angolként elismerve és hasonlók. Ezen elgondolkodtam a múltkor, mert valahogy nem értem, mi a probléma. Ez valóban így van, bár ezt előre lehet tudni, de legalábbis sejteni kellene mindenkinek. A gyerekeknél is megmarad egy életre nagy valószínűséggel. Mármint most arra gondolok, hogy őket sem fogják angolként kezelni. Egész egyszerűen azért, mert annyira természetes a külföldi származás, hogy mindenki bátran mondja, vállalja, beszél róla, tartja a kapcsolatot a honfitársaival. Nagy valószínűséggel ők angolul anyanyelvi szinten lévő, brit értékrendű magyarokként lesznek számon tartva, olyan majdnem britek, csak kicsit azért magyarok. Mi meg nem érjük el ezt a szintet soha, csakhogy, hogy mi nem is lennénk erre alkalmasak. Egy csomó minden tetszik itt, de ha valami nem logikus, nem lehet magyar aggyal hova tenni, na akkor jön a “hülye angolok” szöveg mantrázása magunkban és hát valljuk be így nehéz tökéletesen beilleszkedni. Nem fogunk tudni megveszni a fish and chips-ért, és nem tudjuk britként átélni a himnuszt, nem ugyanazt jelenti a világháború és sorolhatnám. Szerintem nem érdemes arról panaszkodni, hogy az angolok mennyire befogadóak, vagy mennyire érzékeltetik, hogy az ember felett állnak, (van erre példa és ellenpélda is) mert ha jól belegondol az ember, nem is biztos, hogy annyira mindent el akar fogadni, annyira mindent másként tudna és akarna látni, mint ahogy azt eddig tette. Nem, nem akarunk angolok lenni, mert nem így nőttünk fel, nekünk ez nem megy és igazából nem is akarjuk, hogy menjen.  Ami jobb, azt igyekszünk ellesni, igyekszünk megismerni a gondolkodásukat, alkalmazkodunk, mert szeretnénk boldogan élni itt, de az nem azt jelenti, hogy elvárjuk, hogy angolként tekintsenek ránk, mint ahogy mi sem tekintünk magunkra angolként.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 17, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Ügyintézés

Ez mindig egy jó téma, mindig ad az embernek munkát, feladatot. Általában legalábbis azt szoktuk meg, hogy elsőre azért nem megy az olyan flottul. A mostani bejegyzésem csak egy kis kiragadott mozzanat. Már előre szabadkozom, mert nem arról van szó, hogy otthon minden rossz, itt bezzeg. Egyáltalán nem. Ez csak éppen így történt meg, hát megosztom.

Andrisnak volt egy mobiltelefon előfizetése otthon, hűségidővel. Mielőtt eljött szépen elintéztük vele a tennivalókat, az ügyintéző kikalkulálta, hogyan járunk a legjobban és az jött ki, hogy tartsuk meg az előfizetést még egy évre, csak a legkisebb havidíjon. Novemberben telt le az egy év, szépen levélben fel is mondta a szerződést, amit el is fogadtak, majd írták, hogy a végleges számla érkezik. Persze karácsony, év vége, kicsit el is felejtettük, hogy nem annyira jött számla. Korábban emailben küldték meg, mivel azonban már nem volt szerződés, nem jött email sem. Egyszer csak jött egy fizetési felszólítás, amit én soknak tartottam, és próbáltam felvenni velük a kapcsolatot. Nem igazán találtam már módot, csak mint kitölteni az oldalukon lévő adatlapot és ott feltenni a kérdésemet. Kértek jelszót, amit nem tudtam beazonosítani, hogy miféle jelszó. Írtam a ‘szokásosat’, az üzenet elment és én boldogan vártam az emailes választ. Nem jött. Aztán újra érdeklődtem, de akkor kiderült, hogy otthoni címre levélben válaszoltak. Természetesen nekik van igazuk, és annyi a fizetni való, amennyi. Elindítottam az utalást, de hát pár nap, mire befut. Ők nem törődve azzal, hogy én kérdeztem és a válasz majdnem egy hónap volt, az utalás napjaiban új, emelt összegű fizetési felszólítást küldtek. Az előző pénz már elment … Na, nagy nehezen sikerült letudni. A második érdeklődő levelemre a pénz befizetése után sikerült csak válaszolni most már emailban, hogy mivel rossz jelszót adtam meg mindkétszer ezért levélben válaszolnak. Legalább ezt is megtudtam. Végül nem teljesen szép és hivatalos módon, egy titkos beépített emberem felhívta a szolgáltatót Andris nevében és adataival és így tudta meg viszonylag gyorsan, hogy megvan a pénz. Ez egy csomó ide-oda szkennelés, írás, intézés nekünk, a családnak.

Amíg ez javában zajlott egy keddi napon, dél körül, internetes adatlap kitöltéssel rendeltem egészségügyi kártyát mind az ötünknek. Azt már alig merem leírni, hogy nem kellett ötször minden adatot végigpötyögni, mert a fő igénylő után egy kérdéssel letudta, hoyg közös a háztartás, így már csak a név és nevezzük TAJ-szám kellett. Le volt írva szépen, hogy 7-10 nap alatt a kártya megérkezik. Rendben. Sok mindenre felkészül az edzett ügyintéző, de arra, hogy péntek délben a postás bedobja a három napja rendelt kártyákat, na arra nem.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 17, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Közelebbi ismeretség az egészségüggyel

Az influenzának nevezett valami gyakorlatilag folyamatosan bukkant fel, amint valaki kezdett javulni, úgy jött a következő. Egy nap maradt ki, amikor Bence már jól volt és én még nem éreztem magamon semmit. Aznap viszont Fanni fogadott sírásra görbülve a sulinál. Másfél éve eltörte a bal kezét és most sikerült ráesnie, még délben és szegénynek eléggé fájt délután is. Azt mondta, hogy a fájdalom nem javult és hogy őt nagyon emlékezteti a korábbi törésre. Még az volt a szerencse, hogy Andris rövid napos volt, így mondtam Fanninak, hogy most menjünk haza, fürödjön, egyen, sosem lehet tudni mikor kerül elő. Andrist megvárjuk és akkor mennek valamerre. Igazából a lakáshoz közel van egy kórház, azt reméltük, hogy ott meg tudják nézni, vagy legalább elirányítanak valahová. Hát az a kórház nem olyan, ahol ilyesmivel foglalkoznának. Azt nem sikerült megtudniuk, hogy akkor mivel foglalkoznak, de legalább eligazítást kaptak, hogy merre tovább. A következő helyen sem tudtak velük mit kezdeni viszont, és újabb tippet kaptak. Idáig gyalog mentek, most azonban buszra kellett szállni és ‘végre’ elutazhattak a végállomásra, a Chase Farm Hospitalig. A kórház épületegyüttesét az alábbi kép mutatja be, majd a még lejjebbi kép a méreteket hivatott mutatni, az az épület van lefotózva, ami előtt a térképen egy kék tábla van.

A kórház nem kicsi. A busz viszont nagyon trükkösen tette le őket, ugyanis egy olyan kis utcában volt a végállomása, ahol semmi kórházra utaló jelzés nem volt. Egyetlen egy utastársuk volt, őt kérdezték meg, hogy mégis jó helyen vannak, vagy merre kell menni. Szerencséjükre ráadásul egy kórházi dolgozó volt, aki nemcsak megmutatta ezt a pár épületes kórházat, hanem el is kísérte őket a megfelelő osztályig. Az épületek nem voltak kiemelkedően jó formában, nem volt csillogó üvegpalota, friss felújítás, viszont amennyire Andris meg tudta állapítani belül nagyon jól fel voltak szerelve, illetve ott szépen fel is voltak újítva.

A házi orvosnál nincs külön gyerek és felnőtt. Itt volt némi különbség tétel. A recepció még közös volt. Andris kapott egy papírt kitölteni az adatokat és egy ceruzát. Mikor visszakérdezett, hogy ceruzával töltse tényleg, akkor egy végtelenül kedves ‘Miért azzal nem tud írni?’ volt a válasz. De ez szívet melengető volt, egyből otthon érezte magát. Ami csak fokozódott a várakozással. Hosszas, vég nélkülinek tűnő várakozás után sikerült egy doktor bácsi keze közé kerülniük, aki megállapította, hogy csak zúzódott. Majd a borogatás, kímélés és hasonló jó tanácsok után bevetette az angol orvostudomány által kifejlesztett csodaszert, a paracetamolt. Itt a magyar közösség sokat viccelődik azon, hogy egyáltalán van értelme az orvosnak, mert csak le kell akasztani bármelyik boltban a polcról a paracetamolt és beszedni. Az orvos se mondana mást, hiszen itt a paracetamol a megoldás mindenre. Ha fáj az ember torka, paracetamol kúra, ha hányt paracetamol kúra, ha hasmenéses paracetamol kúra, ha vérzik a karja paracetamol kúra, ha görcsöl a hasa paracetamol kúra … Szerencsére saját tapasztalatunk nincs, csak ez a kézfájás. Szedjen paracetamolt, ha nagyon fáj. Hát azért annyira nem fájt. Egy kicsi iskolai pihentetés, majd a szünet meg is oldotta a problémát.

Igazából egészen azt kaptuk, amire számítottunk. Sok helyről hallottunk már ezt-azt. A várakozás legalább ugyanannyi, mint otthon, házi orvos napokkal később tud időpontot adni. A gyereket megnézi, de a szülőt nem, mert ahhoz kell új időpont és sorolhatnám. Ez mondjuk úgy a kényelmi rész, de sajnos itt kevesebb a jó szakember … még … egyelőre.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2015 hüvelyk Uncategorized