RSS

április 2015 havi bejegyzések

Az vessen magára, aki ilyet vesz …

Rábukkantunk egy kirakó márkára. Számunkra új, de most ahogy gyorsan rákerestem otthon is kapni, wasgij, a jigsaw/kirakó fordítottja. Otthon volt is kirakó, meg a mindig van egy kis gyerek miatt sem idő, sem mersz nem volt kirakózni. Most egy 500, két 1000 és egy 100 darabosat vettünk idáig. Amint a neve is mutatja, ez egy fordított kirakó. Nem azt kell kirakni, ami a dobozon van, hanem azt, amit nem látunk.

IMG_3302[1]

Ez volt az első kép, amit ki kellett rakni az az, hogy mitől ijedt meg a férfi a kempingezéskor és miért rohant ki a wc-ből. A megoldás medvék. Egy másik szögből látszik a kép, vannak azonos elemek persze, de minden a másik irányból és a lényeg, hogy nincs hozzá segítség. Az ember vaktában ül a kirakódarabok előtt. Az, hogy nagyon színes és részletgazdag az nem igazán bizonyult segítségnek. Én azt gondoltam, hogy viszonylag egyszerű lesz azért, hisz mindenhol van valami jellegzetes, de nem így volt. Az 500-as persze még nem volt vészes, de az ezressel már jól elvoltam.

Ebben a dobozban két darab ezres kép van. Egy, ami a dobozon is szerepel és egy annak a megoldása. Ez volt a dobozon:

IMG_3297

és ez lett a megoldás:

IMG_3300

Vaktában ezt a rengeteg piros-fehér darabot, hát … Én tényleg azt gondoltam, hogy a sok apró részlet megadja a darabok különbségét, de nem.

Ezt pedig Bencének vettük, persze rakja mindenki, csak korban ő az, akinek még pici kihívás, de nem annyira, hogy elvesszen a lelkesedés. Az ajtón betóduló vendégsereget kell segítség nélkül kirakni.

IMG_3301

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be április 13, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Társbérlőnk

Az előzőekben említést tettem az állandósult társbérlőnkről, most szentelek neki egy egész bejegyzést. Friss, tegnapi az esemény.

Éppen emlegettük valamelyik nap a mi kis rókánkat. Tavaly ilyentájt minden reggel egy szerintünk anya róka terepszemlét tartott a fészerünk tetején. Aztán mi azt sakkoztuk ki, hogy talán most egy gyereke maradt velünk. Ez egy egészen csendes, nyugis róka. Gyakori vendég lehet, de nem hangoskodik, látni nem láttuk. Szagát érezzük, két helyen picit ásott is, illetve az igencsak megnőtt fűben látszott merre haladt. úgyhogy éppen arról beszélgettünk vajon ez milyen lesz a nyáron, mennyire lesz aktív, de jó, hogy nem lesznek itt újra kis rókák, akik hancúroznak. Ilyesmik. Aztán tegnap este fürdő helyrepakoláskor kicsaptam az ablakot és rutinszerűen kinéztem. Most kezdenek el világosodni az esték, hogy éjszaka is egész jól lehet látni árnyakat. Nem túl messze megláttam egy árnyat, olyan macskaformát. Rókának kicsinek gondoltam, de csodálkoztam azon, hogy honnan lenne itt macska, nem nagyon vannak ugyanis. Azon megint csodálkoztam, hogy a kicsapott ablakra, a szagomra nem mozdul, a rókát sokszor ilyenkor már csak menekülni halljuk. Ciccentem neki, erre rám nézett, villant a szeme és ennyi. Pillanatnyit gondolkodtam, hogy inkább az árnyat figyeljem, vagy rákapcsoljam a lámpát, de akkor elszalad, mire én visszarobogok az ablakhoz. Aztán mégis a lámpa mellett döntöttem, rohanással egybekötve, de kár volt rohanni. Egy született sztárral álltam szemben. Reflektor ide vagy oda a róka boldogan tespedt továbbra is a füvön. Nem is túl messze. Rám nézett, majd folytatta, amiben megzavartam. Mondjuk úgy, hogy tollászkodott. Éppen tisztára mosta magát odalent.

IMG_3294

Nem vagyok egy nagy állat szakértő, de feltűnt azért, hogy ez nem éppen egy menekülős pozitúra. Arra is volt türelme, hogy megvárja amíg lefotózom. Semmilyen hangra nem esett jól neki még csak felállni sem. Bosszantott és végül a csúzlihoz nyúltam. Nagyon emberi volt az egész viselkedése. Nem ijedt meg, de zavartam őt. Kicsit hátrébb vonult és folytatta a tisztálkodást. Majd újra feltápászkodott, kicsit visszaindult majd inkább tett egy kis kört a két fekhelye körül. Olyan volt, mint aki azon gondolkozik, hogy megéri egyáltalán ez a sok macera, vagy odébb álljak. Végül komótosan elballagott a fáig, cseppet rápisilt, azért azt mégis, majd kényelmesen átugrott a szomszédba.

Szerintem leginkább azért, mert elvettem a kedvét, megsértődött, hogy nem hagytam békén. Megint csak azt kell mondjam nem nagyon értek az állatokhoz, de úgy gondolom, hogy akkor jól tippeltünk, ez a régi rókánk egyik kölyke lehet. Nálunk nőtt fel, ismeri a szagunkat, a lámpát, otthon érzi magát. De az is lehet, hogy ahogy a Kis hercegben van, arra várt, hogy megszelídítsem. Ő már ott ült a fűben, néztük egymást a szemünk sarkából és minden nap egy kicsit közelebb ülhetnénk. Díszbe öltöztetné a szívét és várna. Jó lenne tudni neki mi mit jelentünk, mint a könyvben a búza színe a kis herceg hajára emlékezteti majd a rókát. A miénk vajon hogy gondol ránk?

 
Hozzászólás

Szerző: be április 13, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Húsvéti szünet 2. rész

Persze majd lesznek képek a kertről, most még csak kissé látszanak a palántácskák. Lesznek viszont képek most.

Idén úgy gondolkoztunk a húsvéti nagy lakomával kapcsolatban, hogy nem szorítkozunk egy-két napra és nem csapunk lakomát. Ezt praktikusan úgy kell elképzelni, hogy mi felnőttek nem igazán tértünk el az eddigi étrendtől, zöldségek, húsok, a tojás, torma nagyon beleillik a képbe. De nem volt sütemény, nem volt semmiből nagy mennyiség. Viszont mindig olyan sok jó receptet lát az ember húsvétra és nem jut oda, hogy megcsinálja, így idén elhatároztam, hogy sok-sok húsvéti receptet megvalósítok a gyerekeknek.

Először is a dekorációnk idén egy Bence által a suliban készített fűfej, azóta jelentősen dúsult hajkoronája és egy csokor nárcisz:

IMG_3104[1] IMG_3141

Amiket pedig készítettem, többek között:

IMG_3152[1]

 IMG_3151 

IMG_3177

IMG_3114[1]

IMG_3139[1]

IMG_3113

Volt emellett hot dog saját kifliben, palacsinta művészi mintákban sütve, (mondhatnánk annyira művésziek, hogy csak a készítő ismer rá. Na jó, azért nem, mindenesetre nem vágytak kamera elé állni.) grillen sütött hamburger házi sütésű igazi buciban …

A fonott kalács vicces történet marad. Ritkán fonom több szállal, így rákerestem egy videóra. Hatos fonás. Valaki írta, hogy annyira lassan mutatja a srác, hogy simán lehet vele együtt fonni, gondoltam jó lesz. Csak el kell indulni általában, aztán megy szépen magától. Na nekem valahogy nem jött össze az elindulás, valamit valahogy nem jól tekertem. Újra kellett kezdeni. Azt azért megjegyzem, hogy kicsit teher, ha az ember férje történetesen szakács, nagyon jó a kézügyessége, nyilván férfiból is van, tehát jön a következő mondat, hogy majd ő megmutatja. Na ezzel lehet megadni a kegyelemdöfést nekem, béna bölcsésznek, aki nem azért csinálja mindezt, mert annyira jó benne, hanem mert ezt érzi dolgának és közben azért meg akarja mutatni, hogy megy ez neki. Még egy cseppet nyüstöltem azt a tésztát. Szegényem azért folyamatosan kelt is egy kicsit és végül mégis csak az lett, hogy megcsinálta a szakember. Murphy, a másodikat elsőre, hiba nélkül megcsináltam. Annyival kis hajszállal lett az enyém szebb, hogy a tészta nem lett annyit macerálva. Valójában a fonás ugyanolyan lett, a végeket tudtam szebben elrendezni, meg az egész formásabb lett egy picivel. Ekkor jött a teszt, megkérdeztük a gyerekeket, hogy szerintük melyiket melyikünk csinálta. Lilla nem annyira értette, hogy most mi van, Fanni aranyosan azt mondta hosszas hezitálás után, hogy a szebbet csináltam én, mert hát mindig én csinálok itthon ilyeneket. Bence fordítva mondta, amin nem csodálkoztunk, mert minden pillanatban Fanni ellen kell mennie, de aztán kerek perec megmondta, hogy nem azért, hanem mert apa jobban ért hozzá, nem kérdés számára, hogy az övé lett a szebb. És még azt meri mondani nekem, hogy engem szeret a legjobban a világon!

IMG_3161 IMG_3169

A tojáskeresés idén is nagy élmény volt. Igazából mindig nehéz ügy az ilyesmi édességkapós dolog, mert nyilván szeretik, meg azt is, hogy sok legyen, de csak aktuálisan izgatja őket. Amennyit bírnak esznek belőle, aztán meg elfelejtik, még Bence is, aki híresen édesség mániás. Idén sikerült belőni azt a mennyiséget, meg olyan dolgokat, amit jó megkeresni és meg is tudnak enni és nem nagyon találkoznak vele. Megismerkedtünk a gránátalmával, japán naspolyával, lett lekvár fánkhoz, sós rágcsáló mozihoz, mogyoró, szárazbab ropogtató (bolti cucc, nem saját fejlesztés). Itt kapni szárítottan az eperfa termését és persze húsvéti gumicukor és kis csoki is.

IMG_3181 IMG_3182 IMG_3185 IMG_3186 IMG_3189 IMG_3198 IMG_3200 IMG_3203

 
Hozzászólás

Szerző: be április 13, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Húsvéti szünet 1. rész

Idén is két hét és egy kicsit volt a szünet. Az előtte lévő hétvégével és a mai, hétfői nevelés nélküli sulis nappal együtt ott tartunk, hogy lassan el is felejtettük mit jelent suliba buszozni. Na, majd holnap reggel jól eszünkbe jut!

Hasonlóan az otthoni időjáráshoz itt sem volt verőfényes napsütés a szünet elején, olyannyira, hogy a rendes, vizes locsolás a kertben el is maradt. A nyusziért is izgultunk, hogy csak süssön ki a napocska, gyorsan száradjon a fű.

Annyira azért kezdtük megérezni a tavaszt, hogy elkapott minket a takarító-láz. Én a lakással gyorsan végeztem még a szünet előtti héten (magyarul akár kezdhetném is újra), és családilag nekiálltunk a kertnek és a kinti dolgoknak. Szerencsére jóval kisebb munkáról volt szó, mint tavaly. Letörölgettük a kerti asztalt, rendet tettünk a kinti tárolókban, a bicikliket Andris üzemképessé tette. Ahogy a nyuszi elment utána a füvet is lenyírtuk. A kis kertem nagyon szépen fejlődött tavaly óta, bokrosodott a rozmaring, a levendulák, a kakukkfüvek, spenót, a citromfű és menta is szépen éled a télből,  a majoranna többszöri alapos visszavágás után is hatalmas, a snidlingek meg olyan vastagak, mint amit mindig ámulattal néztünk nagymamámnál. Szunnyadt bennem a kert, mint télen a mag a földben és aztán egy hatalmas leárazáskor megpillantott bazsalikom és petrezselyem magos zacskók beindították a gondolatcsírát. Kellenek új növénykék! Persze a kétféle magot meg is vettem, azóta is várom, hogy kikeljenek, még az adok nekik esélyt állapotban vannak. Aztán felvágtattam az internetre és az aktuális nagy kedvencek a borsikafűnek néztem utána. (Istenien hasznos szavakat lehet tanulni. Főleg egy ilyen cseppet sem konyhaközpontú országban jó, ha az ember tudja a borsikafű, medvehagyma angol megfelelőjét. Nem mintha baj lenne, a séf úrral úgyis tartani kell a lépést, ő nagyon otthon van, minden alapanyagban és eszközben.) Persze ráakadtam a borsikafűre és ha már egyszer ott jártam, akkor több minden másra is, így rendeltem még kaprot, tárkonyt. Tudtam, hogy két-három nap és jön a csomag, vártam, és mikor zörgött a levélbedobó mentem is és hát mit látnak szemeim! A rendelt magok mellett egy másik csomag Eszter barátnőmtől otthonról és mik vannak benne, magok! Akkora öröm volt, egyrészt maguk a magok, másrészt, hogy ennyire egyet gondoltunk. Kibővült a paletta rendesen, retekkel, salátával, rukkolával, padlizsánnal, medvehagymával, többféle paradicsommal és paprikával. A  padlizsánt, paradicsomokat és paprikákat bent kezdtük kicsíráztatni és az állandó társbérlőnk, azaz a róka miatt úgy döntöttünk, hogy nem is ültetjük őket ki a kertbe, hanem majd csak ládákba vagy cserepekbe, hogy vagy a tárolóba vagy a lakásba be lehessen hozni őket. A többi mag mind ment a kertbe, ami így a duplájára nőtt. A fiúk lefestették az új kis kerítéseket, Andris ásott, Fannival mi fű mentesítettünk. Bence és Lilla a giliszták életét mentette meg, úgy, hogy kis bogár gyűjtő hálós műanyag alkalmatosságukba pakolták őket, hiába magyaráztuk, hogy kiszáradnak. Azért szerencsére lett egy pár amelyik túlélte az életmentést.Most úgy állunk növényügyben, hogy van retek és rukkola földünk. Sajnos a többi mag még nem mutatkozott, de még reménykedünk. Paradicsompalántáink vannak, és vannak bújó paprikák is. Van ám izgalom, nézegetjük, locsolgatjuk őket. Igen locsolunk, mert szerencsére már megint ritka az eső. Túlestünk a február-márciuson úgy, hogy sokkal kevesebbet esett, mint tavaly, bár így sem volt kevés.

Amikor megjött a jó idő, akkor a gyerekek a játékaikkal is birtokba tudták venni a kertet, indult a foci, kerti darts, buborék fújás, swingball meccsek, kidobós. A swingballra nem találtam magyar megfelelős. Súlyozott rúdhoz zsinórral rögzített labda, amit kisebb méretű teniszütővel kell ütni.

 
Hozzászólás

Szerző: be április 13, 2015 hüvelyk Uncategorized