RSS

május 2015 havi bejegyzések

Mosógép és az ő szerelői

Andris itthon volt két hetet szabadságon, majd ilyenkor szokásosan a következő hét két szabadnapját hétfőre és keddre adták ki (ezt böjtöljük most, mert épp ezekben a percekben végez a kilencedik munkanapján, holnap és holnapután lesz a mostani hét két nap szabadnapja). Szóval kicsit több, mint két hét után szerdán nekiindult dolgozni. Ha huzamosabban itthon van, akkor kicsit én is szabadság üzemmódra váltok, nem úgy kattog az agyam a tennivalókon, nem az egyébként megszokott ütemezés van – szerencsére. Általában így én is megérzem a munkakezdést. Ahogy ő bent kicsit nem találja a helyét és lassabban veszi fel a fonalat, úgy én is úgy érzem, hogy csak lógok a levegőben. Szerencsére neki bemelegedésre alkalmas napja volt, nem a legnagyobb rendezvény, legtöbb foglalás és vendégroham várta. Viszont én jól megkaptam.

Volt egy csinos listám, amit gondoltam teljesíteni. Elmaradtam kicsit a főzéssel, lakást rendbe kapni, neten mindenfélét gyorsan bonyolítani, 2 adagot mosni és a kávégépet vízkőteleníteni.

Hazarobogtam a gyerekeket lerakva, gondoltam iszom egy kávét és átgondolok. Ekkor a gép megint szólt, hogy azért ő szeretne szép tiszta lenni, gondoltam belekezdek. Nem egy nagy munka, ő megcsinálja, de olyan 20 perc, sok leállással, újra vizet tölteni, ide-odatekerni. Elindítottam, bedobtam az első mosást és feltettem egy levest. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a kávégép ahelyett, hogy elindította volna a programot, kikapcsolt. Nyomkodom, semmi. Nagy nehezen feltűnt, hogy nincs áram. Ó, hogy a fene essen mindenbe! A hűtővel mi lesz, a számítógépet már beindítottam, a mosógép mosás közben, a kávégép szintén a program alatt, plusz nem haladok semmivel. Azt reméltem csak, hogy gyorsan visszajön, mert éppen a napokban volt egy áramszünet, én elindultam reggel a gyerekekkel suliba és Andris egyszer csak szólt, hogy nincs áram, (Lilla ki volt akadva, hogy lesz így mese) De gyanúsan 7 óra nulla nullakor ment el és aztán olyan 10 perc múlva megint volt. Na, én ebben reménykedtem, hogy talán erről van szó, aztán felfedeztem egy égő lámpát. Itt nem örültem. A táblán valóban le volt verve a biztosíték és aztán rá kellett jöjjek, hogy megint a mosógép. Decemberben volt a fűtőszál cserélve, akkor hibaüzenet is volt és végül áram lecsapás. Most semmi hibaüzenet, csak két perc után leállás. Én igyekeztem lágyítani azt a vizet, de megijedtem, hogy ha most megint a fűtőszál, akkor mit fognak szólni a főbérlőék, úgyhogy gyorsan nekiestem a mosógépnek, szétszereltem, ha már a múltkor kiokosodtam. Megnyugodtam, hogy nem azzal lehet a baj, és ideges lettem, hogy akkor mivel. Mosógép vissza alapállapotba, gyorsan elpakoltam a szerszámokat elzártam a leves alatt és már roboghattam is Lilláért. Miközben semmivel szinte nem haladtam, csak lett egy csomó vizes mosószeres ruha a kádban. (9 kg-s a mosógép). Lillával újabb két óra főzés-mosás, majd suli. Azért estére meglett minden, kicsit még ügyintéztem is.

Hát beletelt egy hétbe mire jött két szerelő. Nem a decemberi mosógépes, hanem olyanok, akik korábban a radiátort cserélték. Minden nélkül besétáltak. A dugó villáihoz dugdosott valamit az idősebb, a mester, majd beindította a gépet. Úgy imádkoztam, hogy csak álljon le és igen. Aztán tanakodtak. Majd végül megállapították, hogy ezt mese nincs, cserélni kell. Az áramkörrel van valami, nem éri meg megcsinálni. Mindezt olyan fejjel, hogy lerítt szegényekről, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi a fene baja van. Ki sem húzták a helyéről. Aztán azzal mentek el, hogy a tulajt és az ügynököt is értesítik és szerintük pénteken hoznak újat, de majd az ügynök tárgyal ugye velünk. Péntek az holnap van, mi semmi újat nem tudunk, de reménykedünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be május 28, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Alig fürdőruhában …

Jóformán szünetből szünetbe csöppentünk, mert ahogy visszaértünk megkezdődött a tanév utolsó egy hetes szünete. Az évet majd július 23-án fogjuk zárni. Bár a naptár a nyár felé kacsintgat erősen mi éppen a napokban kezdünk ebből valamit is érezni. Hűvös, gyakran kiskabátos idő volt és nem nagyon mutatta meg magát az a nagyon is melegen sütő nap. Azt már tavaly is írtam, hogy bár kánikulát itt nem éreztünk, ami a folyamatosan mozgó levegőnek is köszönhető, de ha az ember megérzi magán a napsütést, akkor az igencsak intenzív tud lenni.

Kedden indult be a nyár, azóta maradni is látszik. A hőmérséklet nem feltétlenül magas, de végre lehet érezni a nap erejét, ha éppen nem takarja el egy felhő. A gyerekekkel elmentünk a heti bevásárlásra már reggel, tíz óra felé értünk haza. Szép idő volt, enyhén meleg. Reggel azért még mindenki pulcsi-hosszú nadrág kombinációban indult neki. A tízóraihoz kint terítettem meg a gyerekeknek, majd egy idő után én is lezakkantam hozzájuk. Szó szerint csak pár perc múlva a fekete farmerom térdnél égni kezdett, de annyira, hogy fájt, pedig összességében nem volt hőség. Nem kínoztam sokáig magam, átvettem egy rövidnadrágot és akkor láttam, hogy a térdem égő piros. Kint a kertben aztán igen gyakran eltakarta a napot egy-egy felhő, helyenként inkább fáztam kicsit. Ennek ellenére jól megrajzolható csík lett a lábamon. A gyerekek inkább hosszúban maradtak, a fázós részek miatt. Az arcuk, karjuk viszont már így is az átlag 13 fok ellenére “koszos” barna.

A tízórai egyébként egészen különlegesre sikerült. Nem csak azért, mert idén először ettünk kint, hanem mert először ettünk saját termesztést! A gyerekek kihúztak egy pár méretesebbnek ítélt retket!

IMG_3757[1] IMG_3758[1]

Őszintén szólva nekem is nagy élmény volt. Persze nagyon finom is, igazán roppanós és erős ízű, olyannyira, hogy Lillának nem is nagyon ízlett, túl erős volt. Majd jön a vékonyra szeletelés! A leveléből saláta lett, meg kuszkuszba is kevertem, úgyhogy semmi nem marad felhasználatlanul.

Ha már retek, akkor megmutatom, hogy milyen sokat nőttek a levendulák tavaly óta:

IMG_3747[1] IMG_3748[1]

Talán kivehetők a tavalyi levelek egészen a föld közelében, kisebb szürkés bevonatú levelek.

Aztán a másik fajta levendula, ami egészen csinos bokor lett.

IMG_3754[1]

A már többször említett snidling, amit majdnem napi szinten használunk:

IMG_3752[1]

Otthon kaptuk az ötletet, hogy próbáljuk meg a bolti tormát elültetni. Nem mindig kapható torma gyökér, a torma készítmények pedig mind majonézesek. Nem rosszak, de nem a miféle tormánk. Éppen volt két szál tormám, egyesével fóliázva és ahogy visszajöttünk láttam, hogy az egyik már egy picit meg is indult, bár egy kicsit már be is volt fülledve. A gyökeret kicsit levágtam, egy nem tudok ebben a földben mindig annyira mélyre ásni, meg azért maradjon még. Kettévágtam, földbe dugtam és tessék!

img_37531 

Növekszik a kapor:

IMG_3756[1]

A rukkola föld:

IMG_3755[1]

Így néz ki a kiskert egésze:

IMG_3750[1]

 
1 hozzászólás

Szerző: be május 28, 2015 hüvelyk Uncategorized