RSS

Welcome to Starbucks

06 dec

Általában ez a joker mondat a kávézóban ha az ember nehézségekbe ütközik, vagy esetleg a köszöntelek az őrültek házában. Elég nehéz elmagyarázni mindent, igyekszem rövid és talán érdekes lenni. Nekem azzal kezdték, hogy a próba nap nem csak arra jó, hogy engem ők megnézzenek, hanem arra is, hogy én is belelássak abba, hogy itt milyen a munka, mert sokan csak belibbennek, hogy ők szeretik a kávét, de ez nem erről szól. Én az első perctől tudom, hiszen a vendéglátásban nevelkedem már több, mint 10 éve. Nem volt meglepetés gyakorlatilag semmi, inkább csak rácsodálkozás vagy belül nevetés, hogy ezt a helyzetet már hallottam Andristól, jé ez tényleg így van … Csináltam neki egészségvédelmi és biztonsági tesztet, azt most mind tapasztaltam élőben. Ilyesmikre gondolok. Az, hogy folyamatos a pörgés, hogy nincsenek csak másodpercek, hogy meg lehet állni, de szó szerint, mert munkát mindig tudsz és kell találnod ez megint csak nem új ennyi háztartásban és vendéglátásban eltöltött év után. A munka legkevesebb része valóban a kávéfőzés, rengeteg folyamatosan végzendő apró munka van és folyamatos készenlét és koncentráció. Leesik egy muffin, azt a pénztárba azonnal ki kell írni, mert elfelejtődik, de ha vendég van, akkor első a vendég, tehát lehet, hogy egy órán át folyamatosan kell egy pici agyszeglet a muffinra, de közben valami kaja kifogyott, a vendég kért még vizet is, a kés is fogyóban és a kasszát is másképp kell csinálni, vagy extra eladást generálni… Folyamatos a csapatmunka, de nincs idő beszélgetni, tehát felszínesen pár mondatot tudunk egymásról. Mindig áll körülöttünk vendég, aki figyeli a munkánkat, a pultban mindenre rálátnak.

Eleinte csak négy és fél órát dolgoztam, amikor betanulási szakaszban voltam. Akkor én még elvittem a gyerekeket a suliba és onnan mentem, kb fél órás út és aztán a suli végére vissza. Ott volt egy kis plusz időm. Most ez annyiból változott, hogy reggel előbb kezdek, most kb hat órát dolgozom, Andris viszi a törpéket a suliba és délután ha el tudok jönni kettőkör akkor megint van egy kis plusz időm, ami pont annyi, hogy egy fél óra várakozás a suli zárt kapuja előtt, vagy kicsit tudok tovább is maradni, de nem veszélyezeti a suliba érést. Ez pont ideális, mert az elején a stressz, a sok új információ, a koncentráció, a pörgés és a folyamatos angol miatt éppen elég is volt a négy és fél óra, meg a napom nem kezdődött később, hisz a suliba ugyanúgy indultunk. Most kb abban az időben indulok dolgozni. Aztán fél négyre minden manót összeszedek jó esetben, ez a szerda és a péntek és onnan indulunk haza a mostanság másfél órához közelítő utunkkal. A karácsony és a tél mindig dugókkal jár. A többi nap a rosszabb eset, akkor valamilyen külön foglalkozás van a nagyoknak felváltva, így még két gyerkőccel plusz egy óra csavargás. Ilyenkor hatra érünk haza és jön az esti vacsi-fürdés, másnap reggeli, Fanninak ebéd készítése és úgy általában a háztartás. Azért kapok segítséget, hisz Andris szabadnapjain általában egyedül van és vannak délelőttök is amikor itthon van. Ez az elején kimondottan kellett is, mert este leginkább csak eldőltem. Most már úgy mondanám, hogy kelleni nem kell, de nagyon jól esik. Fanninak most decemberre befizettük a sulis menzát, meglátjuk neki, nekünk hogy válik be. mindenképp segítség, hogy nem kell agyalni, hogy mit vigyen, meg kis mini egyszemélyes cuccokat gyártani.

A munkára visszatérve, a manager lengyel és van még rajta kívül három lengyel. Ketten bolgárok, ketten vagyunk azóta magyarok, egy csaj átjött épp abból az üzletből, ahonnan én a tippet kaptam. Van egy szlovák, egy litván  és egy török származású kolléga, és három itteni 16-18 éves közti tanuló, akik vegyes kávés színűek, eredeti származásukat nem tudom. erősen kelet-európai a csapat. Lehet mondani, hogy mind a munkatársak, mind a vezetői oldal nagyon rendes, kifejezetten segítően állnak hozzá az én helyzetemhez, mármint gyerekek, plusz egy szintén össze-visszadolgozó férj. Engem úgy tűnik, hogy nagyon szeretnek, nagyon sokk dicséretet kaptam a munkámra is. Vannak már jó sztorik, amiket remélhetőleg hamarosan meg is írok.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be december 6, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

One response to “Welcome to Starbucks

  1. Magdi

    december 7, 2015 at 5:32 de.

    Várom a beszámolót!Puszi az egész családnak!

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: