RSS

fblaniko bejegyzései

Karácsonyi lap helyett

A youtube-ra ismét feltöltöttem a gyerekek idei iskolai karácsonyi koncertjeiről készült videókat.

Mi ezekkel kívánunk mindenkinek békés, boldog karácsonyt! Az új évre pedig szimplán csak annyit, hogy legyen szebb, izgalmasabb, boldogabb, mint az idei, és akkor nagy baj nem lehet! Puszilunk mindenkit!

Ui: A gyerekek osztályfőnökeit sajnos csak mi ismerjük fel, Lillánál leginkább egy szőke fejbúb látszódik, Bencénél nagyon távolban néha felbukkan az osztályfőnök. Fanni tanár bácsija viszont jól látható kb a 29. percnél, ugyanis a kórust leszámítva a többi dalnál ő játszott zongorán és a végén egy tapsra megmutatja magát. A néni az előadások elején és végén pedig az igazgató nénink, akinek a beszédjén, járásán, tapsolásán látszik, hogy valamilyen egészségügyi problémával küzd, ez biztos nektek is feltűnik majd. Ez azonban nem hátráltatja szerencsére abban, hogy egy nem túl erős iskolából két év alatt kiemelkedőt varázsoljon a mi szerencsénkre.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be december 21, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Könyvtár

Van pár érintett a családban könyvtár vonalon, de talán másoknak is érdekes lehet milyen változások vannak a kerület könyvtáraiban.

Egy három-négy hetes könyvtári szünetünk után belépve az ajtón szokatlanul furcsa üres teret találtunk az addig megszokott kölcsönzői pult helyett. Kis puffos leülő szigetek fogadtak és az alábbi képeken látható önkiszolgáló kölcsönzőgépek.

ss-21-225x300IMG_4723[1].JPG

A használat végtelenül egyszerű, kiválasztjuk, hogy visszahoztunk könyveket vagy szeretnénk kikölcsönözni. Ha visszahoztuk nincs más teendő, mint a nagy kék lyukba egymásra pakolni a könyveket. A gép beolvassa és megjelenik a kijelzőn a szerző cím. Ugyanez a teendő ha kikölcsönzünk, csak előtte a kártyánkat be kell szkennelni.

A gép mutatja a késedelmi díjat is, amit érmékkel rendezni is lehet.

 
Hozzászólás

Szerző: be december 21, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Újabb pápaszemes a családban

Még mielőtt mutatok friss képeket vagy videókat, gyorsan leírom Fanni megszemüvegesedésének történetét.

Azt már sokszor írtam, hogy nagyon sokat olvas. Minden nap előkerül valamilyen könyv, iskolai, könyvtári, iskolai könyvtárból való, vagy otthoni vagy éppen az ebook. Az már, hogy mennyit olvas egy nap az erősen változó. Van, hogy már-már minden szabad két percre előkapja, de azért az sem igaz, hogy ez minden áldott nap így van. A sok olvasásnak valószínűleg van némi köze ahhoz, hogy végül most egy fél érve szemüveges lett.

Mikor kb a negyedik nap mondta, hogy nincs semmi baja, csak kicsit furán van és kicsit fáj a feje, nem esik jól ennie, akkor beütött, hogy mi van, ha a szeme. Épp szombat volt és hihetetlen, de mindketten szabadnaposak voltunk. Gyorsan leteszteltük házilagosan, aztán arra jutottunk, hogy induljunk neki egy optikába. A Vision Expressben kötöttünk ki, ahol kb fél óra alatt meglett a szemüveg mindenestül, kedd délutáni átvétellel. A szemvizsgálatot azonnal megcsinálták, és megállapították, hogy nincs semmi komoly baj a szemével, fél év múlva érdemes ránézni, mert már lehet, hogy nem is kell. Csak mivel vannak panaszai azért érdemes neki a szemüveget feltenni, hogy azok megszűnjenek. A szemüveget ennek megfelelően választottuk, nincs semmi extra rajta csak az alap tb térített, csak a keret került pár fontba, mert abból olyat szerettünk volna, ami neki tetszik.

A hordás szinte azonnal megszüntette a panaszait, így nem zavarta a szemüveg. Most már mondogatja, hogy jól lát nélküle is, de azért várjuk ki a végét.

 

 

 
Hozzászólás

Szerző: be december 13, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Helyreigazítás

Kicsit elvesztettem a blogíró rutinomat. Kimaradt egy-két dolog, amit most pótolok.

Egyrészt fényképek az első iskolai napokról.

IMG_4664[1]

IMG_9129

Nem volt semmi gond, csak épp szembe sütött a nap

IMG_4675

A suli végével, mikor Bence is kijött …

IMG_4681

… majd mikor Fanni is csatlakozott

 

Másrészt ami ennél is fontosabb, kimarad Fanni diák önkormányzati taggá választása. Az osztálya választotta meg, a gyerekek másodiktól választanak egy tanulót az osztályukból két évre. Aztán a megválasztott tagok rendszeresen összegyűlnek az egyik igazgató helyettessel és mindenféle projekten dolgoznak együtt, majd ebéd utáni szünetekben ha akarnak és naná, akkor összeülhetnek diákok és folytathatják. Első feladatuk az volt, hogy gyűjtsenek az osztályaikban ötleteket az iskola szebbítésére, fejlesztésére. Majd a diákönkormányzat kiválasztotta mi a leggyakoribb kérés, és egy konkrétabb tervezetet állítottak össze és nyújtottak be az igazgatónőnek. Aztán iskolai pályázat bírái voltak és most valamiféle vásár megszervezésén dolgoznak, ami viszont még eléggé képlékeny ahhoz, hogy bővebben tudjak írni róla.

Ha már úgyis iskola, szeretném elmesélni, hogy nagyon szépen sikerültek a gyerekek iskolai karácsonyi koncertjei, mindhárman külön alkalommal léptek fel, Lilla és Fanni énekelt, Fanni az iskolai kórussal is, nem csak az osztályával, Bencéék pedig egy betlehemest adtak elő, amiben Bence a tömjént vivő király szerepét játszotta.

Ezen felül pénteki friss hír, hogy a legutóbbi eredmények szerint az iskola a londoni iskolák sorában a 44. Ha jól nyomoztam utána, akkor 2007 állami általános iskola van Londonban, szerintem elég jól állunk és folyamatos a fejlődés. Az is mostani hír, hogy a KS1-ből  (előkészítő, első és második osztály) KS2-be (harmadiktól) lépő gyerekek eredményeinek javulásában az iskola országos szinten az első százalékban van. Ez persze egy összetett dolog, önmagában nehéz is helyesen értékelni. Egy biztos az iskola nagyon jó helyen áll és az elmúlt két évben folyamatos és jelentős fejlődést mutat.

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 13, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Welcome to Starbucks

Általában ez a joker mondat a kávézóban ha az ember nehézségekbe ütközik, vagy esetleg a köszöntelek az őrültek házában. Elég nehéz elmagyarázni mindent, igyekszem rövid és talán érdekes lenni. Nekem azzal kezdték, hogy a próba nap nem csak arra jó, hogy engem ők megnézzenek, hanem arra is, hogy én is belelássak abba, hogy itt milyen a munka, mert sokan csak belibbennek, hogy ők szeretik a kávét, de ez nem erről szól. Én az első perctől tudom, hiszen a vendéglátásban nevelkedem már több, mint 10 éve. Nem volt meglepetés gyakorlatilag semmi, inkább csak rácsodálkozás vagy belül nevetés, hogy ezt a helyzetet már hallottam Andristól, jé ez tényleg így van … Csináltam neki egészségvédelmi és biztonsági tesztet, azt most mind tapasztaltam élőben. Ilyesmikre gondolok. Az, hogy folyamatos a pörgés, hogy nincsenek csak másodpercek, hogy meg lehet állni, de szó szerint, mert munkát mindig tudsz és kell találnod ez megint csak nem új ennyi háztartásban és vendéglátásban eltöltött év után. A munka legkevesebb része valóban a kávéfőzés, rengeteg folyamatosan végzendő apró munka van és folyamatos készenlét és koncentráció. Leesik egy muffin, azt a pénztárba azonnal ki kell írni, mert elfelejtődik, de ha vendég van, akkor első a vendég, tehát lehet, hogy egy órán át folyamatosan kell egy pici agyszeglet a muffinra, de közben valami kaja kifogyott, a vendég kért még vizet is, a kés is fogyóban és a kasszát is másképp kell csinálni, vagy extra eladást generálni… Folyamatos a csapatmunka, de nincs idő beszélgetni, tehát felszínesen pár mondatot tudunk egymásról. Mindig áll körülöttünk vendég, aki figyeli a munkánkat, a pultban mindenre rálátnak.

Eleinte csak négy és fél órát dolgoztam, amikor betanulási szakaszban voltam. Akkor én még elvittem a gyerekeket a suliba és onnan mentem, kb fél órás út és aztán a suli végére vissza. Ott volt egy kis plusz időm. Most ez annyiból változott, hogy reggel előbb kezdek, most kb hat órát dolgozom, Andris viszi a törpéket a suliba és délután ha el tudok jönni kettőkör akkor megint van egy kis plusz időm, ami pont annyi, hogy egy fél óra várakozás a suli zárt kapuja előtt, vagy kicsit tudok tovább is maradni, de nem veszélyezeti a suliba érést. Ez pont ideális, mert az elején a stressz, a sok új információ, a koncentráció, a pörgés és a folyamatos angol miatt éppen elég is volt a négy és fél óra, meg a napom nem kezdődött később, hisz a suliba ugyanúgy indultunk. Most kb abban az időben indulok dolgozni. Aztán fél négyre minden manót összeszedek jó esetben, ez a szerda és a péntek és onnan indulunk haza a mostanság másfél órához közelítő utunkkal. A karácsony és a tél mindig dugókkal jár. A többi nap a rosszabb eset, akkor valamilyen külön foglalkozás van a nagyoknak felváltva, így még két gyerkőccel plusz egy óra csavargás. Ilyenkor hatra érünk haza és jön az esti vacsi-fürdés, másnap reggeli, Fanninak ebéd készítése és úgy általában a háztartás. Azért kapok segítséget, hisz Andris szabadnapjain általában egyedül van és vannak délelőttök is amikor itthon van. Ez az elején kimondottan kellett is, mert este leginkább csak eldőltem. Most már úgy mondanám, hogy kelleni nem kell, de nagyon jól esik. Fanninak most decemberre befizettük a sulis menzát, meglátjuk neki, nekünk hogy válik be. mindenképp segítség, hogy nem kell agyalni, hogy mit vigyen, meg kis mini egyszemélyes cuccokat gyártani.

A munkára visszatérve, a manager lengyel és van még rajta kívül három lengyel. Ketten bolgárok, ketten vagyunk azóta magyarok, egy csaj átjött épp abból az üzletből, ahonnan én a tippet kaptam. Van egy szlovák, egy litván  és egy török származású kolléga, és három itteni 16-18 éves közti tanuló, akik vegyes kávés színűek, eredeti származásukat nem tudom. erősen kelet-európai a csapat. Lehet mondani, hogy mind a munkatársak, mind a vezetői oldal nagyon rendes, kifejezetten segítően állnak hozzá az én helyzetemhez, mármint gyerekek, plusz egy szintén össze-visszadolgozó férj. Engem úgy tűnik, hogy nagyon szeretnek, nagyon sokk dicséretet kaptam a munkámra is. Vannak már jó sztorik, amiket remélhetőleg hamarosan meg is írok.

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 6, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Munka

Amint Lilla elkezdte a sulit aktív munkakeresésbe kezdtem. Vittem önéletrajzot be olyan helyekre ahol láttam, hogy kint van a papír, hogy embert keresnek, vittem be olyan helyre, ahol nem volt kint a papír és online töltöttem ki jelentkezéseket. Gyakorlatilag non-stop. Az online amennyire gyorsnak és egyszerűnek tűnik nem az. Esetenként több oldal kérdőívet kellett kitölteni, vagy nem csupán csatolni az önéletrajzot, hanem beírni kérdésekre kifejtősen olyan válaszokat, hogy milyen olyan helyzet fordult már elő életemben, amikor másokon segítettem, írjak három példát. Ilyen és ehhez hasonló stresszes magyar agyra gyógyírként ható kérdésekre igyekeztem angolul nagyon szépeket írni.

Beadtam én képesítés nélkül meghirdetett bérszámfejtői hirdetésre a jelentkezésemet, meg már nem is tudom mikre online, választ sem kaptam. Volt olyan hely, ahonnan egy hónap múlva jött egy kedves elutasítás. Online természetesen csak olyan helyekre jelentkeztem, amik  csak hétköznapra maximum nyolc órába kerestek embert. Ez mondjuk eléggé szűkítette a kört így az én oldalamról. A másik oldalról pedig valljuk be referencia nélkül másfél év munkaviszony nélkül egy sima önéletrajz annyira nem kecsegtető.

Akkor olyanban is gondolkodtam, hogy mondjuk éjszaka vagy hajnali munka áruházban heti pár nap, mondjuk a napi online rendelések csomagjainak összeállítása. Aztán gondoltam én ott az egész nap, még tudok munkát keresni, máshol pár naposat vállalni, vagy éppen tanulni elmenni, de az áruházlánc kapásból két referenciát kért, a töltögetés itt abban is maradt.

Aztán ment a másik vonal, hogy beadom helyekre. Itt általában kávézók vagy reggeliztető kávézók jöttek szóba. Olyan három helyen láttam valamit megcsillanni, de mindenhol az volt az első kérdés, hogy mennyire vagyok rugalmas munkaidő tekintetében, én meg belekezdtem finoman, hogy mennyire nem. Aztán hiába láttam én az erős gondolkodást azon a három helyen a személyes varázsom okán 🙂 csak nem hívtak fel. Az egyik kávézólánctól az önéletrajz beadása után jelentkeztek, hogy mehetnék interjúra, erre kiderült, hogy a belvárosba. Az is ugrott.

A kerület központjában lévő Starbuck’s kávézóba is bementem érdeklődni, hogy esetleg keresnek-e embert. Ott mondta a főnök, hogy ők nem, de tud egy másik üzletet, ahol igen. Most szabadságon van a manager, de majd menjek következő hét keddjén. Én el is mentem, ott mondták, hogy hát még mindig szabin van, majd holnap lesz, de amúgy az önéletrajz nem is elég, menjek fel az oldalukra és töltsem le az adatlapot, azt is hozzam az önéletrajzzal. Természetesen Lilla kicsit lebetegedett és egy vagy két napot is otthon volt. Eleve sem éreztem sok esélyét már a dolognak az addigi sikertelenségek okán, de így, hogy majdnem két hét után jelentkezem, minthogy nekik ember kell, még annyira sem. Ugyanakkor olyan adjuk meg neki az esélyt dolog volt, mert ezt a helyet tudtam még, aztán hirtelen már nem volt több ötletem. A suliban lévő másik magyar anyuka épp szabadnapos volt és mondta, hogy pont abba az abc-be megy vásárolni, aminek az épületében van a kávézó elvisz kocsival bead, aztán majd meglátjuk. A kávézóban az aktuális kisfőnök elvette a papírjaimat és mondta, hogy majd továbbítja a managernek és ha úgy van jelentkeznek. Ennyi. Én mentem is a sorok között bolyongva keresni anyukát, beszéltünk pár szót és csörgött a telefonom, hogy itt vagyok-e a közelben. Hát mondom, mihez képest, hisz fogalmam sem volt, hogy melyik helyről hívtak. Erre kiderült, hogy a kávéházi manager és a papírok alapján szeretne velem beszélni. Olyan tíz perc múlva már le is volt tárgyalva a következő hétre a próbanap és a próbanap végén pedig a következő naptól dolgozom.

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 6, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Iskolakezdés

Eléggé elmaradtam az elmúlt hónapokban. Ennek leginkább az volt az oka, hogy elhúzódó folyamat volt Lilla iskolakezdése, majdnem szeptember végén jutottunk oda, hogy egész napos legyen az iskolában. Én pedig nagy erőkkel belekezdtem a munka keresésbe, ami közel két hétre minden energiámat elvitte, majd mikor sikerült munkát találni azért nem maradt időm és energiám írni.

Szép sorban haladva kezdjük az iskolával. A nagyok mentek szeptember második hetében. Lilla maradt még egy hetet itthon, majd fél napokra járt olyan másfél hétig. Ez volt a beszoktatás. Annyira jól sikerült, hogy a mai napig ha úgy kérdezem, hogy mit tanultatok ma a suliban, akkor letol és közli, hogy ő ott nem tanul, hanem játszik. Nagyon sok barátja van, imád oda járni, beszél is sokat, megért mindent. Húszig gondolkodás nélkül írja le a számokat és már elkezdtek műveleteket is tanulni, szintén húszig. Már nem csak rajzokkal, három alma meg négy banán az hány gyümölcs, hanem 12+4= mennyivel mondatokkal is. Mikor ezt a típusú házit megkaptuk kicsit elkerekedett a szemem, nem egy ötévesnek való, Lilla nem is tudott vele túl sok mindent kezdeni, számegyenessel valamit összehoztunk, meg ujjainkkal, de látszott rajta, hogy nem érti, amit csinálunk. Írásban és szóban is jeleztem, plusz még mondtam, hogy ő magyarul is most tanulja, ami plusz nehézség. Például Bence, aki már stabilan számolt magyarul, mikor az angollal találkozott simán tud váltani és mondjuk egy angol feladványra magyarul kimondani a megfejtést. Lilla a kilenc angol megfelelőjét nem tudja, csak ha elölről kiszámolja az ujjacskáin, ugyanakkor a szám alakot felismeri és persze rávágja az angol megfelelőjét. Aztán a tanároktól azt a választ kaptam, hogy ez valójában kicsit szintfelmérés is, nem kell itt aggódni, nagyon kicsik, nagyon jól tanul, majd csináljuk, gyakorlunk és jó lesz ez. Még mindig rá tudok csodálkozni kicsit, hogy ami a suliban előkerül az nem azt jelenti, hogy azt azonnal tanuld meg, tudd vagy hármas és lefelé, csak próba, csak kicsi agytorna és semmi vész, ha nem megy, azért van a suli, hogy megtanuld. Az olvasás most éppen úgy tűnik jobban megy neki, nagyon sok betűt ismer, le is írja szépen. Legalább három betűs szavakat olvasnak. IMG_4660[1]

Ez egy része a házijának, minden hétre van ugyanezekkel a típusú feladatokkal egy ugyanilyen A4-es oldal. Plusz ezen felül angol és matek.

A két nagyobb már rutinosan ment a suliba. Új tanárokat kaptak, akiket nagyon szeretnek. Ami újdonság, hogy az iskola új értékelési rendszert vezetett, már nem matricákat kapnak, hanem pipákat és most nem csak úgy gyűjtik beváltás céljából, hanem évfolyamonként egyre többet össze kell gyűjteniük egy héten, hogy a pénteki ‘megérdemledjóltanultál’ ajándék időben részt vehessen. Plusz aki elsőnek kigyűjti a héten, és akiknek a legtöbb gyűlik össze maguk választják meg, hogy mit szeretnének csinálni, mondjuk biciklizni, vagy számítógépezni. Úgyhogy még mindig lendületesen megy a küzdelem a pipákért.

Fanni közben egyre nagyobb szerepet vállal az iskolai életben. Megpályázott egy segítő diákfelügyelő szerepkört. A feladat abból áll, hogy a déli udvari nagyszünetben figyeljen a diáktársaira, figyelmeztesse őket a helyes viselkedésre illetve probléma esetén informálja a tanárokat, közvetítsen a tanárok felé. Egy levelet kellett írni az igazgatóhelyettesnek, amiben leírta, hogy ő miért is lenne jó segítő, miért rá essen a választás. Éppen a legnagyobb önéletrajzírásban voltam, így tudtam ötleteket adni neki és sikerült. Kaptak kitűzőt is.

IMG_4663[1]

Emellett fogadóórán csupa jót mondott róla az osztályfőnöke, de most talán még több jót, mint eddig. Azt mondta, hogy a munkájával, teljesítményével egyértelműen meg van elégedve, ezen kívül nagyon szépen dolgozik, kifejezett szépérzékkel ad ki a keze közül bármit. Érdeklődő, állandóan jelentkezik, aktív és amit észrevett, hogy akár melyik adott esetben rossz tanuló vagy viselkedése miatt nehezebb tanulót ülteti mellé mindenki teljesítménye javul Fanni miatt. Kifejezetten minta diák, nem csak az osztályon, hanem az iskolán belül is.

Bencénél is jártam fogadóórán. Felállás a régi, rendkívül értelmes, nagyon vág az esze, csak kellene egy cseppet koncentrálni, kevesebbet trécselni, szebben írni … egyszóval úgy beletenni az a plusz energiát a tanulásba, amit az ökörködésbe azért sikerül beletenni. Egy részről nagyon igaza van a tanárnőnek és ezt képviseljük Bence felé is, másrészről magunk közt mindig hálát adunk, hogy csak ennyi a baj vele, igazából nem vásott kölyök a suliban, csak olyan átlag fiú és mindig nevetünk, hogy vajon a tanító néni mit szólna egy magyar iskolában eltöltött továbbképzés után Bencéhez. Azt hiszem ő lenne az egyik legjobb fiú. Nem beszél csúnyán, nem verekszik, csak piszkálódik és beszél és unja, hogy még mindig ott tartanak, hogy mennyi 59+47, hisz az babás így hét évesen. Most a szorzótábla 12-esig még kicsit lefoglalja, de látom ez sem fogja túl sokáig.

 

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be december 6, 2015 hüvelyk Uncategorized